„Énekeljetek új éneket az Úrnak, énekelj az Úrnak, te egész föld! Énekeljetek az Úrnak, áldjátok nevét, hirdessétek szabadítását mindennap! Beszéljétek el dicsőségét a nemzeteknek, csodáit minden népnek! Mert nagy az Úr, méltó, hogy dicsérjék" (Zsolt. 96, 1-4a)
Méltó az Isten, hogy Őt dicsérjük, nem csak imádságunban, életünkkel, cselekedeteinkkel, hanem énekekkel, énekhangunkkal is. Már az ókori kultúrák is kimondták, hogy a zene az Isten ajándéka.
Reformátoraink így fogalmaztak a zene fontosságáról a keresztyén ember életében. Luther Márton így vélekedik: — „a zene Istennek egyik legkedvesebb és dicsőségesebb ajándéka, melynek a Sátán elkeseredett ellensége. A zene eltávolítja szívünk szomorúságát és megtöri bűnös gondolotaink határát. A zene a fegyelem egyik gyöngéd fajtája: megnemesíti szenvedélyeinket és megtisztítja értelmünket."
Volt olyan reformátor is, mint például Kálvin János (1509-1564) aki nem tulajdonított különösebb fontosságot az éneknek. Teltek az évek, majd 1538-ban Kálvin lett Strassburgban a francia menekültek gyülekezetének lelki gondozója, és ott figyelt fel az ének hatására, s újból átgondolta és módosította az énekkel, zenével kapcsolatos álláspontját.
Találunk Kálvinnál utalást az éneklés módjára is: „Énekelni szívvel és nyelvvel is kell, nyelvvel szív nélkül nem szabad. Nem görög nyelven mint a latinok, nem is latinul,mint a franciák s az angolok között, hanem az illető ország köznyelvén, hogy az egész gyülekezet megérthesse azt. A szent énekeket csak szívből lehet jól énekelni. A szívnek pedig szüksége van az értelemre. Ebben van a külőnbség az emberek és a madarak éneklése között.[...] Az embernek sajátos adománya pedig éppen az, hogy tudja, mit mond mikor énekel."
Mint a Mezőpaniti VIVIT Vegyeskar vezetője, igyekszem a fent elhangzottaknak megfelelően vezetni és tanítani a kórust. Tapasztalataim szerint a Kórus fontos szerepet és feladatot tölt be a gyülekezet életében.
Nagy körültekintéssel választom a műveket, két fő szempont szerint. Az első szempont az, hogy magyar szerzőtől legyen a mű — amennyiben lehetséges, de nem zárkózok el a más nemzetiségű szerzők műveitől sem. A második szempont az, hogy szövegében megfeleljen református hitvallásunknak.
Ami meghatározza a kórus szolgálatát a gyülekezetben, az, az Isten szolgálatára való elkötelezettség, és a próbák rendszeres látogatása, hogy méltóképpen felkészülhessünk az Isten dicséretére.
Végezetül, jusson eszünkbe a nagyhírű zeneszerző, Kodály Zoltán megállapítása, aki azt mondta, hogy „az emberi hang a legszebb hangszer a világon." Valóban nincs még egy olyan hangszer, amivel annyiféle érzelmet, gondolatot vagy éppen fogalmat, érzést lehetne kifejezni, mint a sokszínű, hozzáértéssel kiművelt emberi hanggal.