Egyedül kegyelemből! - „ ... legyetek jók, fogadjátok be Jézust, arra van szükségetek!”

A mezőpaniti id. Nagy György (84) és neje, Nagy Erzsébettel (83) beszélgetünk, majd megkérdezzük ifj. Nagy Györgyöt és négy lánya közül Krisztát, hogy hol és hogyan ismeték meg Krisztus megváltó kegyelmét?

- Kedves Erzsi néni, hol és mikor született?

N.E.: - 1934 karácsonyán Ilyés József és Fülpösi Emma tíz tagú családjába hozott az angyal Mezőfelébe, és Isten kegyelméből, szeretném, ha majd eljön az idő, az angyalok vigyenek is el.

- Gyuri bácsi hogyan emlékszik gyerekkorára?

id. N. GY.: - 1934-ben születtem Panitban egy négygyermekes családban. Édesapám Nagy Gy. Sándor, édesanyám Nagy Eszter, komoly, hívő, áldott asszony, Isten gyermeke volt. A háború után elkezdődött az ébredés Panitban. Édesanyám nagyon fiatalon megkért: „ legyetek jók, fogadjátok be Jézust, arra van szükségetek!” Az Úr megkönyörülvén megkönyörült, s ma csak azt mondhatom, hogy az Úr Jézus előtt édesanyám kévéje vagyok.

- Kedves Erzsi néni, hol és hogyan ismerte meg Isten kegyelmét?

N.E.: - 1949-ben Mezőfelében Szőke László volt a lelkipásztor. 14 éves voltam és konfirmálni készültem. Visszaemlékszem, hogy egy alkalommal hívtam a barátnőimet bibliaórára a parókiára. Végül ketten mentünk el. Az úton valaki kíváncsiskodva kérdezte, hogy hová megyünk, majd megjegyezte: „oda olyan rosszak mint ti nem valók!” Ez komolyan elgondolkodtatott. Egy másik meghatározó emlékem az volt amikor bejött hozzánk egy fiatalember és gyönyörűen elénekelte a 39. hallelujás éneket. Édesanyám megjegyezte, hogy ez a legény fiú létére ilyen szépen dicsőíti Istent, de én nem vagyok erre képes. Ez nagyon rosszul esett. Megadta az Úr, hogy gyermek lelkemmel felismerjem, hogy bűnös vagyok, s eldöntöttem, hogy jobb leszek. Nem ment könnyen, egy ideig még csúnyán beszéltem, talán még káromkodtam is, de elhozta az Úr, hogy megszabadított . Betelt rajtam az az ige, hogy „ akit a Fiú megszabadít, azok valósággal szabadok.” Mire konfirmáltam olyan tűz és vágy égett a szívemben, hogy ha egyedül is, de délután is elmentem az istentiszteletre és azóta soha el nem maradtam. Mindig az Urat, az Igét és a közösséget kerestem.

- Egyik hallelujás énekünk azt mondja, hogy „mélyebbre Benned, mélyebbre még ...”, Gyuri bácsi hogyan jutott mélyebbre a kegyelemben?

- id. N. GY.: - Még volt három barátom, akivel együtt indultunk, de ők, sajnos, lemaradoztak. Biblia órára kezdtem el járni. A szombat esti vecsernye előtt a gyülekezet újjászületett tagjai tartottak alkalmat, ahol én is megtanultam hangosan imádkozni. A 40. Zsoltár szavai végérvényesen megragadták szívemet: „Várva vártam az Urat, és hozzám hajolt, ... kivont engem a pusztulás gödréből, ... sziklára állította fel lábamat.” Ezzel az igével indultam el a keskeny úton. Minden lehetőséget megragadtam, hogy közösségben legyek. Volt úgy, hogy este tíz órakor gyalog jöttem haza Madarasi-Feketéről, mert ott akkor volt ifjúsági alkalom. Így kezdőtött el az ébredésem.

- Ezrzsi néni, mit jelentett önöknek egy életen át kegyelemben, kegyelemből élni?

N. E.: - Nekünk ez volt minden! Nagyon fiatalon szívemre helyezte az Úr az Ézs. 58,11-et: „ Vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet ...”. Kézenfogva, lépésről-lépésre vezérelt szüntelen. A házasságban is csodásan. A kórházba mentünk meglátogatni egy hívő testvért, ott találkoztam először a férjemmel. Amikor kijöttünk a kapun, azt mondta, hogy szeretne megnősülni, s rám gondolt. Azt válaszoltam: „ ha az Úr akarja, elmegyek!” Egy fél év után egybekeltünk. Nem volt se csokor, se gyűrű, se slájer, se tánc, de az Úr vezérelt és gazdagon megáldott. Egy ének jut eszembe: „minden kegyelem, ne félj!” – s kegyelemből kaptuk a gyermekeket is, mind a négyet. Milyen szépen mondja a Zsolt. 36,6: Uram, kegyelmed az égig ér, hűséged a felhőkig! 25 évig éltünk anyósomékkal veszekedés és összeszólalkozás nélkül, ez is kegyelem. Amikor édesanyám meghalt arra kértem az Urat, hogy adjon nekem egy kislányt, hogy kereszteljem édesanyám nevére. Két év után Isten meghallgatott. Van ennél nagyobb kegyelem?

- Voltak nehéz idők is. Mit jelentett kitartani Isten kegyelme mellett? Most Gyuri bácsit kérdezem.

- id. N. GY.: - Egy reggel biciklivel jöttem haza a munkából Marosvásárhelyről, s három testvéremmel találkoztam, akik mentek a „securitátéra”, mert hivatták őket. Nem volt könnyű, mégis itt, a házunkban alakult az ifjúsági bibliaóra. A földön, az ágyon mindenhol ültek. Nem volt könnyű vállalni a Ceausescu korszakban, de az Úr megvédett. Az élet sok bajjal, kísértéssel, nyomorúsággal jár. Ha valamit rosszul tettem vagy rosszul mondtam bánkodom, erősen fájt. Ilyenkor kapunk egy igét az Úrtól és az felemel, megszólít, megvigasztal, s ez a Jézus Krisztus kegyelme. Sokszor megtapasztaltam megbocsátó szeretetét. Ez az igazi öröm.

- A Menny felé tekintve, hogy érzik, mire elégséges ez a drága kegyelem?

N. E.: - Minden nap bűnbánattal készülünk hazaköltözni. Nagyapám szobájában volt egy kép, amin az Úr Jézus egy kígyó fejére tapos. Ingyen kegyelemből, Krisztus győzelméért minket is a Mennybe fogad. Most azért imádkozom, hogy az Úr angyalai vigyenek haza.

- Mit jelentett a szülők hite által a kegyelmes Istent megismerni? Kérdezem immár ifj. Nagy Györgytől.

- ifj. N. GY.: - Amikor készültem erre a beszélgetésre elcsendesedtem Isten előtt és a Biblia jelzőm egyikére pillantottam, amelyen a Zsolt. 90.1 vers található: ,,Uram, Te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre.” Valóban így van, már láttam nagyszüleim életétől kezdve a szüleim életén keresztül, hogy Isten valóság, akiben bízni lehet.

Édesapám sokszor imádságaiban csak az ingyen kegyelemben bízott. Amit még megemlítenék soha nem vonta kétségbe Isten nagyságát, kegyelmét és gondoskodását. Istenbe vetett hitük nem rendült meg soha.

- Hol látta Isten kegyelmét megmutatkozni szüleinek életében?

- ifj. N. GY.: - Hívő szülők gyermekeként mindig is éreztük és tudtuk, hogy Istennel számolni kell. Mindig maguk előtt célt láttak, tisztában voltak azzal, hogy miden Istentől van és így tudatosan neveltek Isten megismerésére. Létezett egy külön álló kis közösség, ahol az idős kegyes testvérek találkoztak. Isten volt a vezetőjük és csodálatos összhang volt közöttük. Édesapám a környező falvakba is járt kisebb hívő közösségeket erősíteni.

- Voltak-e olyan Isten élményei, amikor személyesen is megtapasztalta Isten kegyelmét életében?

- ifj. N. GY.: - Nagyon fiatalon súlyos egészségügyi problémáim adodtak. A biztos halálból kétszer is kimentett az Úr. Ez volt az a pont amikor rádöbbentem, hogy terve van velem. Ekkor meg kellett hajolnom Isten kegyelme előtt és elfogadni Jézus bocsánatát. Az számomra a nagy kegyelem, hogy amíg sok ember eltávolodott Istentől én végig éreztem minden bűnőm ellenére az Ő szeretetét. Ezek következtében felhasznált az Ő terveiben, a családban, a gyülekezetben és más közüsségekben is, ahol isteni értékeket mutathattam fel.

- Isten kegyelme, jelenléte teljesen meghatározta életüket, mit lehetett ebböl megmutatni a gyerekeknek?

- ifj. N. GY.: - A kiskoruk óta, hétköznapjainkból nem hiányzott a családi ima, a közös kirándulások, amelyek alatt megcsodáltuk a teremtett világot. Gyerekeim is megértették Isten jóságát, gondoskodását. Ők sem szeretnének más úton járni és tudják, hogy Isten jelen van mindennapi életükben.

- Kedves Kriszta, mit jelent számotokra látni a hitnek szép harcát amit elődeitek egész nehéz időkben is vállaltak?

N. K.: - A ,,nehéz időket” nem éltem meg, de a szüleim sokat meséltek erről. Számomra az egyik legbátrabb tettük, a nagyszüleinknél rendezett tiltott bibliaórák és ifik a kommunizmus ideje alatt. Ami a látszat ellenére számukra nem a rettegésről és lebukásról való félelemről szólt. Én mára ezekből az emlékekből csak a csillogó, békés szemeket és életre szóló lelki kapcsolatok kialakulását látom. Igen, vállalták, megélték és megtanították a keresztyén élet örömét és természetesen a vele járó kudarcokat is.

- Mennyire nehéz felvállalni ezt a felismerést, hogy egész életetek kegyelem?

N. K.: - Nem nehéz, egész egyszerűen csak biztonságérzetet ad. Nyilván ezt élethelyzettől függetlenül nekem is el kell fogadni. Tudom, hogy nap, mint nap az Úr színe elé hordoznak imáikban név szerint. Az Ő kegyelme által pedig elfogadnak minket úgy ahogy vagyunk. Bármilyen kihívás elé néztünk, komoly imasorozat előzte meg. Vagy csak egy egyszerű példa, minden reggel, mielőtt útnak indultunk volna egy rövid imádsággal engedtek el. Ezeket a tapasztalatokat igyekszem én is tovább vinni és megélni az ingyen kegyelemből.

Az interjút Kovács Tibor lelkipásztor készítette. Megjelent a Kéve 2017/ júliusi számában.