2017. augusztus 27-én, a délelőtti istentiszteletet követően, ünnepélyes körülmények között került sor a Reformáció 500. évfordulója alkalmából állított székelykapu felavatására. Ebben az évben szántalan olyan rendezvényre és eseményre került sor gyülekezetünkben, amely által szerettük volna kihangsúlyozni Isten azon különös kegyelmét, amellyel egykor visszaállította egyházát az igazi alapra, amely számunkra a Reformáció óta egyedül Krisztus.
Az avató ünnepségen Kovács Tibor, gyülekezetünk lelkipásztora elmondta, hogy elődeink 230 évvel ez előtt is kaput állítottak, amelyre igazi hitvallásként írták fel az utókor számára: „Én és az én házamnépe dicséri az Urat, mind éltemben, mind holtomban nyerességem a Krisztus.” Ez a kapu Isten kegyelméből az elmúlt hetekben gyönyörűen megújult és töretlenül fogadja ezután is az Isten házába érkezőket.
A lekipásztor folytatta: „ A Reformáció 500. évfordulóján nem elég emlékezni, hiszen hamar kifogynánk a nevekből és nevezetes dátumokból. Hálát kell adni és újra kell élni a gyülekezet minden szintjén a reformáció üzenetét, miszerint életünket vissza kell állítani a krisztusi alapra. A templomban hallottuk a megújító igét, a kapu előtt pedig hálát adunk és jövőt kérünk Istentől. Nem szobrot állítottunk, mert nem embereknek vagyunk hálásak a Reformációért. A reformátorok Isten eszközei voltak csupán, akik által a Szentlélek munkált. Mi egy kaput állítunk, hogy mindenkor emlékeztessen arra a nyitott ajtóra, amit Jézus Krisztus által kaptunk a mennyben. Valahányszor elmegyünk előtte vagy átlépjük küszöbét, emlékeztessen szívünk kapujára is, és vizsgáljuk meg, hogy nyitva van e az Úr előtt? Minden kapu arra szolgál, hogy ki, és bejárjanak rajta. Itt Panitban, közel ezer éve nyitott kapu fogadja az Isten házába érkezőket. Közel 400 éve ismerjük azoknak a lelkipásztoroknak a nevét, akik igehírdetésükkel nyitogatták a szívek ajtaját, s nem hiábavaló módon, ugyanis Panit az elmúlt évszázadokban nem épületeiről, nem híres embereiről, hanem az itt élő reformátusok istenfélő életéről volt híres. Ez a hit íratta fel velünk erre a kapura a Luther szívében is a megújulást elindító igét: „Az igaz ember hitből él.” Róma 1, 17. Ez a hit tanított meg arra, hogy minden rendszer és körülmény ellenére higgyünk Istenben, vállaljunk és neveljünk gyermekeket és higgyünk abban, hogy Isten jövőt készített nekünk. Ez a jövő azonban nagy mértékben függ attól, hogy milyen gyakran fogunk ki, és bejárni ezen a kapun.
A kapun három református szimbólumot láthatunk: Kálvin szimbólumát, egy lángoló szív, amit egy kéz Isten felé nyújt élő hálaáldozatként. A fiókáit - a régi hiedelem szerint – saját vérével etető pelikán és a zászlós bárány, amely nem leteszi, hanem hordozza keresztjét, ahogy Krisztus is hordozta érettünk.
Isten után hálát adunk a gyülekezetnek, hogy ez a kapu közadakozásból készülhetett el, ezért olvashatjuk a kontyfán: „A Reformáció 500. évfordulója alkalmával, állította Panit református népe. 1517-2017”. Köszönetet mondunk Demeter István fiatfalvi református népi faragóművésznek, hogy nagyszerű hozzáértéssel tett eleget megrendelésünknek. Köszönjük a presbitériumnak a kapu felállításában nyújtott segítséget és Kozma Adi atyánkfiának a szép kovácsolt kilincset, ami a kaput díszíti.”
A kaput először Bodó Előd Barna polgármester, Adorjáni Béla gondnok és Kovács Dorottya ifis nyitotta be először. Az avatás áldással és nemzeti imánk eléneklésével ért véget.
Legyen egyedül Istené a dicsőség, miénk pedig az elvégzett munka öröme! Ámen!