2019. március 15-én a mezőpaniti református templom előtti téren gyűlt össze Mezőpanit apraja-nagyja megünnepelni a magyar forradalom és szabadságharc emléknapját. Az ünnepségen igei beszédet tartott Kovács Tibor lelkipásztor. Ünnepi hangnemben köszöntötte az egybegyűlteket Bodó Előd Barna polgármester úr, Császár Károly Zsolt szenátor úr és Kelemen Attila volt országgyűlési képviselő úr. Az ünnep hangulatát emelte az ovódások és az iskolások ünnepi műsora, valamint a paniti huszárezred jelenléte.

Alábbiakban olvasható Kovács Tibor lelkipásztor ünnepi beszéde:

Olvasom nektek a nagy és hatalmas, élő Isten igét az Ézs. 9,7-ből

„De ha nem hisztek, nem maradtok meg!”

Kedves ünneplő testvéreim, lassan egészen megszokjuk, hogy nincs két egyforma „Március 15”. Ezt nem az időjárás miatt mondom, vagy azért mert az idén nem a templomban tartjuk az ünnepi istentiszteletet, hanem azért mert minden kornak, minden évnek megvannak a maga kihívásai ami a szabaságunkat és a szabadságért folytatott harcunkat illeti. Elődeink egykor hittel és fegyverrel küzdöttek a szabadságért, mi ma a józanság lelkével, az imádság erejével és bölcs diplomáciával állunk a szabadság várfalain és pillanatról pillanatra éberen figyeljük az ellenség gyors taktikázásait. Ilyen nagy dolog a szabadság, hogy mindenki erre vágyik, ezt akarják elvenni tőlünk. Mi tudjuk, mert már megtanultuk, hogy ott ahol nincs szabadság, ott rabság, elnyomás és diktatúra van, de ez nem méltó teremtett emberi voltunkhoz.

Meg tudjuk e tartani szabadságunkat? Ettől a szabadságtól függ népünk jövője és megmaradása egy olyan korban, ahol megindult a világ. Olyan időket élünk, amikor nem a határok változnak, hanem a népek válnak felismerhetetlenné. A határok maradnak, a kultúrák szünnek meg. A test ugyanaz, az arc változik.

Az élő Isten ma intő és figyelmeztető beszéddel jött közénk! „ Ha nem hisztek, nem maradtok meg!” Olyan történelmi korból hoztam nektek Isten igéjét – amely egyébbként minden korban igaz és örök érvényű – amikor a világ eseményei gyorsan változtak, a nagyok erősödtek, a kicsik féltek. A nagyok hatalma fenyegető hatalom volt, a kicsik pedig szövetségeseket kerestek a nagyokkal szemben. Mit tesz ebben a helyzetben Isten népe? Az ézsaiási ige háttérében a nagy és rettenthetetlen asszír birodalom áll, a maga kegyetlen hadseregével, amely fenyegetően jelenik meg a kis szomszédos népek közelében és mindent magának akar. Izráel Szíriához szalad, földi szövetségeseket keres, emberi segíségben bízik, földi, politikai hatalmának erősítésétől reméli megmaradását. Nagyon kézenfekvő diplomáciai megoldás: ha összefogunk megállítjuk az ellneséget. Ez azonban mindig attól függ, hogy mekkora az ellneség és hányan tudunk összefogni ellene. Az ellenséget lebecsülni nem szabad, mert ez naivvá és könnyelművé tesz bennünket. Ennél nagyobb hiba csak az lehet, ha számításainkon kívül hagyjuk azt, aki a történelmet írja, a teremtő Istent, akinek erejében hinni sokkal többet jelent, mint az emberi segítségben reménykedni. Ő mondja: „ Ha nem hisztek, nem maradtok meg!” és így folyatatja „Jaj a pártütő fiaknak – így szól az Úr –, akik tervet szőnek, de nélkülem, szerződést kötnek, de akaratom ellenére, vétket vétekre halmozva! Folyton Egyiptomba járnak, de engem nem kérdeznek meg. A fáraónál keresnek oltalmat, és menedéket Egyiptom árnyékában. De majd szégyent vallotok a fáraó oltalmával, és pironkodni fogtok amiatt, hogy Egyiptom árnyékába menekültetek! ” Ézs. 30,1-3 Egy másik helyen így figyelemezteti az Úr a csak emberi segítségebe bízó népét: „Jaj azoknak, akik Egyiptomba mennek segítségért, akik lovakban reménykednek! A harci kocsik tömegében bíznak, és az abba fogott lovak nagy erejében; de nem tekintenek Izráel Szentjére, nem folyamodnak az Úrhoz.”

Egykor elődeink a szabadságharc harcmezőin a hitüket vallották meg és az életükkel fizettek érte. Valljuk meg mi is hitünket! 1848 erre szolít fel bennünket! Mondjuk ki újra és újra, hogy kiben és miben hiszünk! El tudjuk e mondani, hogy Isten a mi elsőszámú szövetségesünk? Isten a mi népünk oltalma! Isten a mi szabadságunk! Isten a jövő és mi Jézus Krisztusban követni akarjuk őt! Akinek Isten a szövetségese a történelem színpadán a győztes oldalon harcol. Akinek Isten a szövetségese, semmi mást nem kell tegyen, csak hagyatkozzon hittel rá. Istennel az oldalunkkon ezt mondjuk ellenségeinknek: „Szőjetek csak terveket, majd meghiúsulnak, tárgyaljatok csak, úgysem sikerül, mert „velünk az Isten”! ... A Seregek Urát tartsátok szentnek, őt féljétek, tőle rettegjetek, ... Izráel nem hitt a láthatatlan Istenben, emberi segítségben bízott, ezért Kr. e. 722-ben a hatalmas asszír hadsereg egy nap alatt letörli örökre a térképről, és rövid időn belül pogányok népesítették be határait. „Ha nem hisztek, nem maradtok meg!” Ma is ez a sors leselkedik a hitet megtagadó népekre!

Izráel elveszett, de a kis Júda, a déli országrész és annak fővárosa, Jeruzsálem megmaradt. Egy maroknyi nép, amelynek küszöbén egy kegyetlen és erőszakosan terjeszkedni vágyó világhatalom áll. Júda az az 1% amely hiányzik az asszír király dicsőségének koronájából. Júda, egy vakondtúrás, amelyet érthetetlen módon asszíria eddig valamilyen oknál fogva megkerült. Emberileg nézve csak idő kérdése, hogy mikor jön el az a nap amikor Júdának is vége lesz. Mit tesz a félelem? Júda Egyiptomban reménykedik! Látjátok, mennyire kísértő az emberekbe vetett hit! Ézsaiás próféta Isten parancsára három évig fennhangon hírdeti Júdának, hogy nem Egyiptom a megoldás. Ezt mondja az Úr: „Ahogyan Ézsaiás, az én szolgám meztelenül és saru nélkül jár három esztendeig, intő jelül Egyiptom... számára, úgy hajtja el az asszír király Egyiptom rabjait..., ifjakat és véneket, meztelenül és saru nélkül, csupasz fenékkel, Egyiptom szégyenére.” Minden elveszített háborunk, szabadságharcunk erről szólt, hogy valaki, akiben bíztunk nem segített, vagy elkésett a segítséggel! Ma újból harci helyzet van. „Asszíria” nyugatról fenyeget, s meg kell kérdezzük magunktól 1526, 1848, 1956 után, hogy most kiben hiszünk és kinek a segítségében bízunk?

A kis Júdának Isten lett a szövetségese a népek nagy tengerében. Az Úrhoz való megtérés és a higgatság segített rajtuk, a béke és az Istenbe vetett bizalom erőt adott nekik. A Biblia és a történelem feljegyzései szerint Kr. e. 701-ben a nagy és rettenthetetlen asszír hadsereg 200 000 katonával és Szanhérib királlyal az élen ott állt Jeruzsálem kőfalai alatt, gúnyolva a népet és Isten szent nevét. Elérkezett a hit szakitópróbájának ideje. Emberileg nézve a „nyomorúságnak, büntetésnek és szégyennek a napja ez a nap, ...” – mondja Ezékiás király, de Ézsaiás, Isten embere így szól: „Ne ijedj meg azoktól a szavaktól, amelyeket hallottál, amelyekkel az asszír király emberei káromoltak engem. Íme, én olyan lelket adok bele, hogy hírt hallva visszatérjen országába; saját országában pedig kard által ejtem el”. Másnap reggel ezt a beszámolót olvassuk: „Akkor eljött az Úr angyala, és levágott az asszír táborban száznyolcvanötezer embert. Amikor reggelre fölkeltek, mindenfelé holttestek hevertek.” .A KIS JÚDA MEGSZABADULT!!! NEM HITSZEGŐ AZ ISTEN! Assziria hadserege pedig Jeruzsálem kapui alatt gyengült meg örökre. Júda hitt és ott és akkor megmaradt! „Ha nem hisztek, nem maradtok meg!”, de ennek az ellenkezője is ugyanúgy igaz, hogy akik Istenben és az Ő örök hatalmában hisznek megmaradnak birodalmak, uniók, ideológiák, ... fenyegető nagyhatalmak ellenére is.

Ma, az 1848-as forradalom és szabadságharc emléknapján, hálát adunk Istennek elődeink közül azokért, akik hittek, mertek hinni! Megköszönjük Istennek a magyar nép azon hőseit, akik nem magukban, nem emberekben, hanem az örök Isten sehítségében hittek és ezzel a hittel imádkoztak és harcoltak! Hisszük, hogy Isten meghallgatta imádságukat, ennek a kézzelfogható jele az, hogy mi ma itt vagyunk! Ma rajtunk a sor! Ma nekünk kell hinni Istenben, ma nekünk kell imádkozni a jövőért! Ha nem hiszünk elveszünk, ha hittel fordulunk ma Istenhez, megmaradunk! Isten legyen a szövetségesünk és bibliás őseinkkel valljuk: „Ha Isten velünk kicsoda ellenünk?” Ámen!