2019 április 6-7-én került sor a budafoki testvérgyülekezetben Szász Lajos újjonnan megválasztott lelkipásztor beiktatására. Gyülekezetünket Kovács Tibor lelkipásztor, Kovács Sarolta tiszteletes asszony, Adorjáni Béla gondnok úr és Adorjáni Gyöngyi gondnok asszony képviselte az ünnepi eseményen. Az igei szolgálatot ft. Bogárdi Szabó István püspök úr végezte, a beiktatási szertatást pedig Illés Dávid esperes úr. Gyülekezetünk lelkipásztora köszöntő beszédet mondott, a gondnok úr pedig átadta gyülkezetünk ajándékát, egy paniti tájat és a templom tornyát ábrázoló Molnár Dénes festményt. Küldöttségünk ugyanezen a napon megtekintette az épülő budafoki református gimnázium épületét. Legyen Isten áldása a munkálatokon! Vasárnap délelőtt Kovács Tibor lelkipásztor hírdette az igét és megköszönte a paniti templom felújításának támogatására kezdeményezett gyűjtést. Nagyon szép hétvége volt! Legyen Istené a dicsőség! Alábbiakban Kovács Tibor lelkipásztor köszöntő beszéde:

Főtiszteletű Püspök Úr, Nagytiszteletű Esperes Úr, Nagytiszteletű Lelkipásztor Testvéreim!

Kedves Lajos, kedves budafoki testvérek!

Ilyen magasztos és ünnepi pillanatokban mi mást tehet az, aki szólni óhajt, mint hogy kívánjon valamit. Valami szépet, valami Istennnek tetszőt. Kedves szolgatársam és testvérem az Úrban, azért tettünk meg ma örömmel több mint 600 kilómétert, mert van egy kívánságunk számodra. Azt mondja Isten a nép igaz és istenfélő vezetőiről, hogy „olyan legyen mint a felkelő nap reggeli fénye, mint a felhőtlen reggel, melynek sugarától eső után kisarjad a fű a földön.” IISám. 23,4. Azt kívánjuk kedves tiszteletes úr, hogy legyél az akinek Isten elhívott. Legyél az akire ma annyira szüksége van a gyülekezeteinknek, egyházunknak, Mezőpanitban és Budafokon egyaránt. Azt kívánjuk szívünkből, legyél Isten embere! Krisztussal a szívedben és ajkadon legyél te ebben a gyülekezetben a felkelő nap reggeli fénye. Ragyogjon Krisztus az arcodon, s aki rád néz, s aki téged hallgat, téged ne lásson, csak Krisztust lássa, s gyönyörködjön benne. Legyél olyan mint a felhőtlen reggel. Derűs és bizakodó, a néhéz időkben is másokban reményt keltő. Ne legyél hitvány, sajnálnivaló szolga. Legyél Isten nagy embere, akit nagy tettekre hívott el az Úr! Merjél nagyot kérni a te Istenedtől, mint Káleb, egy egész hegyet, mert nagy és hatalmas Istened van, aki az övéiért hegyeket mozdít el a helyükről. Állj be Isten nagy embereinek a sorába, legyél Illés és Jeremiás, legyél Dániel és Ézsaiás, hogy amikor Isten rád tekint – ahogy Sofóniás próféta írja – repesve örüljön neked. Szerezz szolgálatoddal örömöt Istennek itt Budafokon, hogy mondhassa neked is, mint Dávidnak mondta, „ szívem szerint való férfi, aki teljesíti minden akaratomat.” Emlékszel mit mondott Dánielnek? „Ne félj te, akit az Isten kedvel! Békesség neked! Légy erős, légy erős!” Milyen nagyszerű emberei voltak Istennek, s tudd meg, hogy ma is ilyeneket keres magának. Kedves szolgatársam, azonban úgy légy Isten embere, hogy ne csak a nagy dolgokra legyen gondod és időd, hanem meghallgatni a tesvért, a rád bízottat, az egyes embert. Könnyű prédikálni a nagy tömegeknek, de annál sokkal nehezebb ráborulni egy konyhaasztal sarkára, és eget ostromló módon imádkozni a szenvedőért, az elesettért, aki éppen megosztotta veled terhét. Élj Isten és emberközelben egyszerre! Richárd Wurbrand álma jutott eszembe. Már késésben, palástjával a karján, sietett szolgálni a templomba. Egy asszony megállította és arra kérte, hogy hallgassa meg a bánatát. Wurmbarand vonakodott, arra hívatkozva, hogy elkésik a templomból, ahol több mint 300 ember várja. Ne haragudjon... Azonnal jött a kérdés: önnek mi fontosabb, hogy háromszáz boldog embernek prédikáljon, vagy az, hogy meghallgasson egy boldogtalant? Mondja el kérem, meghallgatom. Ez az asszony minden kiöntött, s meg nem állt, míg nem lett könnyebb a lelke. Wurbrand amint meghallgatta, sietett tovább, már el volt késve és gyötörte a gondolat, hogy 300 ember vár rá. Pár lépés után megállította egy másik asszony ugyanazzal a kéréssel... Ne haragudjon már el vagyok késve, nem tudom meghallgatni a bánatát. Önnek mi fontosabb? Egy szerencsétlen asszony bánata, vagy 300 ember öröme? Mondja el, meghallgatom... Addig mondta, amíg felderült az arca, s megszépült a tekintete. Figyelitek, milyen borzasztó és egyben milyen gyönyörűséges álom... Már gondolni sem mert arra, hogy mit mond majd a gyülekzet, amikor az istentisztelet végére a templomba betoppan. De éppen akkor állította meg a templom bejárata előtt egy férfi, azt kérve, hogy hallgasa meg. Nem lehet, el vagyok késve, ... Uram, annyi ember bánatát meghallgatta, én egy viccet akarok elmondani. Önnek az én örömöm nem számít? Mondja el kérem ..., s a templom ajtóba meghallgatta a viccet, s jó kedvre derülve belépett a templomba, s elmondta – álmában -, hogy meg kellett hallgassa két nyomorult asszony bánatát és egy férfi örömét, ezért hát bocsássák meg, hogy elkéssett. Ilyen az Isten embere, s kedves Lajos, sok tekintetben neked is és nekem is ilyennek kell lennem, hogy ott ahol annak a fényében járunk, aki megvilágított minket, sarjagyjon ki a fű a letaposott földön.

Maradunk továbbra is imádságos szívvel értetek, kedves budafoki testvérek ! Legyetek áldottak! Legyen örömötök az Úrban! Békesség Istentől! Ámen