„Hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.” I. Kor. 2,5

Többször előfordult, hogy amikor egy-egy gyülekezetből egy az evangélium hírdetésének jó hírében járó lelkipásztor továbbment egy másik gyülekezetbe, minden szétesett és megszünt. Hogyan lehetséges ez? Megtörténhet, hogy a közösség hite a lelkipásztor és nem a Krisztus bölcsességére épüljön? Megtörténhet, hogy a gyülekezetet az igehírdető karizmája nyűgözi le és nem a Krisztus személye? Ez sok Isten után éhező embernek lehet a csapdája, aki észre sem veszi, hogy olyan nagyra nőtt a szemében a szolgálattevő, hogy nem látja annak Urát, aki elhívta és megbízta azt. Az apostol az Ige hírdetésére nézve figyelmeztet , hogy az emberi beszéd lehet ékesszólás, bölcselkedés vagy megejtő szavak egész sorozata, de ez nem elegendő ahhoz, hogy Isten Igéje legyen belőle. A „Lélek bizonyító ereje" teheti csak azzá. A Lélek által áthatott szolgálat Krisztusra mutat, a bizonyságtevő pedig a háttérben marad, hogy engedje Jézust nagyra nőni. Ha a hitünk Isten erején nyugszik, ha gyülekezeteink Krisztusra épültek, akkor nem dölhet össze minden attól, hogy kicserélnek egy tartóoszlopot.

A Krisztusról szóló bizonyságtételeteket mindig előzze meg az imádság, hogy biztosak legyetek abban, hogy nem az emberi bölcsesség, hanem Isten a Lélek erejével szól általatok.