Minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik. Ap. Csel. 10,35

Egy ideig csak távolról szemléltem azoknak a csoportját, akik a gyülekezetben bibliaórára jártak, hangosan imádkoztak, konferenciákon vettek részt és szabadon beszéltek az evangéliumról. Úgy gondoltam, hogy a templom mindenkié, de azok az alkalmak ahová ezek az emberek hétköznap is eljárnak nem olyan körön kívülieknek szólnak, mint amilyen én is vagyok. Egy idő után pedig valósággal vágytam. Nem tudtam eldönteni, hogy a gyávaságom tart továbbra is távol vagy Krisztus egyházában is jól ismerik a személyválogatást, s ha elmennék, egészen biztos, hogy nem fogadnának be. Magamban kerestem a választ, míg meg nem értettem, hogy Isten nem személyválogató! Hogy is lehetne az? Ő, aki úgy szerette ezt a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte?! Rá kellett döbbennem, hogy Isten már megtette felém az első lépést, most én következek. Be kell lépni a körbe! Némi gyanakvással érkeztem az első bibliaórára, de pillanatok alatt lefegyverezett azoknak a mosolya és szeretete, akik már az ajtóban testvérként fogadtak. Itt értettem meg, hogy Isten előtt mindenki kedves, aki féli őt és az ő igazsását cselekszi. Bár nem imádkoztam hangosan és nem mertem a közösségben nyilvánosan megszólalni, mégis örömmel mentem haza. Te már kipróbáltad? Mikor voltál utoljára egy kisebb közösségben? Hidd el, a lelki növekedéshez a hétköznapi alkalmakra is szükséged van!