Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon. Lk. 12,48

A számonkérés a számadással együtt életünk legkényelmetlenebb helyzetei közé tartóznak. Sokan szívesen elvégeznének egy-egy feladatot, megtanulnának egy-egy leckét vagy felkészülnének egy vizsgára, csak ne lenne számonkérés! Ott ahol vannak feladatok, ahol van egy megbizatásunk, vannak gyermeki kötelességeink, kell legyen számonkérés is!

A számonkérés pillanatában szégyenét rejtegető ember elbújt Isten elől, de nem tudott elmenekülni a számadás elől. Ez velünk sem lesz másképp! Nem az a kérdés a teremtett ember számára, hogy lesz e számonkérés, hanem inkább az, hogy lesz amivel elszámoljak? A példázatbeli gazda elutazik ugyan, de megígéri szolgáinak, hogy visszatér. Addig is mindent rájuk bíz. Végezzenek mindent úgy, mint mikor ő is otthon volt. Ez nagyon nehéz! Ehhez kell a hit. Nem látod, s mégis mindent úgy teszel mintha látnád, mintha veled lenne a Gazda. Már nagyon rég elment, de hisszük, hogy visszajön, és számonkér minket. Van aki elveszítette ezt a hitét. Krisztus nem jön vissza! – mondja magában. Együnk, igyunk, részegeskedjünk ... s mikor nem gondolja, akkor jelenik meg a szolgák ura és számonkérni őket. Boldog az a szolga, akit, amikor megérkezik az Úr, munkában talál! Mindenki annyival kell elszámoljon majd, amennyit kapott. Akinek sokat adtak, attól sokat kívánnak, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon. Hogyan gondolsz erre a pillanatra? A hűtlen szolga előbb könnyelmű, végül pedig kétségbeesett. A hűséggel munkálkodó örömmel várja haza Urát, hogy megkaphassa örök jutalmát. Hol tart az életed? Félve vagy örömmel készülsz a számonkérés pillanatára?