“Miért félsz a halandótól, az olyan embertől, aki a fű sorsára jut?” Ézs. 51, 12

Bizonyos emberek hatalmi poziciójuk, természetük vagy jellemük miatt félelmet keltenek bennünk. Életem minden szakaszában emlékszem egy olyan szigorú, kimért emberre, aki félelmet váltott ki belőlem. Nem mertem közeledni hozzá, nem mertem nemet mondani neki. Ilyen volt a tanító néni, később a mindig cinikus matematika tanárnő, a minden körülmények között tekintélyt parancsoló főnököm, … és még lesznek ilyenek. Annak a gondolata tartott rettegésben, hogy ezek az emberek, ha akarják, rosszat tehetnek nekem. Emiatt betegesen próbáltam megfelelni nekik, minden kérésükre ugrani, áldozatokat hozni, s mindezt félelemből. Isten igéje világosságot gyújt ebben a kérdésben: "Miért félsz a halandótól, az olyan embertől, aki a fű sorsára jut?" "Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik az oltalmat talál" – mondja a Példabeszédek 29,25. Legyen az a férjed, a feleséged, a gyermeked vagy a munkatársad, ne feledd, hogy ezt a diktátort te nevelted a fejed fölé! A történelem viszont megtanított arra, hogy a diktátorok hatalma addig terjed, amíg az alattvalók türelme. Meddig tűröd még, hogy alázzanak, félelemben tartsanak? Minden ember annyira Isten kezében van, hogy nélküle semmit sem tehet, sőt meg sem mozdulhat. Te is, de az is, akitől félsz Isten kezében van. Nem árthat neked, ha Isten oltalma alatt állsz! Ne félj az emberektől, és vigyázz, hogy ne válj olyanná, akitől másoknak félni kell!