Úgy tekintsen minket minden ember, mint Krisztus szolgáit és Isten titkainak sáfárait. Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon. <br>1Kor. 4, 1-2

Nem túl gyakran, de előfordult, hogy olyan emberek közé vagy olyan környezetbe kerültem, ahol kinevették vagy semmibe vették azt, hogy Isten gyermeke vagyok. Ilyenkor úgy éreztem, hogy megpróbálnak lehúzni az asztalról azok közé, akik Krisztus nélkül élnek, mert zavaró számukra a jelenlétem, Jézustól örökölt tartásom. Márpedig Isten gyermekeinek kell legyen egy méltósága és tiszteletet követelő tartása! Olyanok vagyunk a munkahelyünkön, a családban, idegenek előtt, mint Isten országának nagykövetei. A nagykövet egy országot képvisel az idegenben, s az iránta tanúsított tisztelet az országa iránti tiszteletet is jelenti egyben. Az apostol szinte kiköveteli magának, hogy a korinthusiak úgy tekintsenek rá és munkatársaira, mint Krisztus szolgáira és Isten titkának sáfáraira. A korinthusiak közül többen csak a szolgai jellegre figyeltek fel, arra, hogy Pál más értékeivel sáfárkodik, de nem ismerték fel, hogy aki az apostolt megbízta Uraknak-Ura és Királyok-Királya. Sokszor mi magunk is megfeledkezünk erről, és ezzel méltatlanokká tesszük magunkat a képviseletre. A Mennyek országa nem egy szégyelni való ország! Ha Isten megbízott, számonkéri hűségünket, mert ez a sáfárok legfőbb erénye. Ott ahol élsz, azok az emberek között ahová Isten helyezett, az adott körülmények között méltosággal képviseled Krisztus országát? Mersz mindenhol újjászületett emberi minőségedben megjelenni? Krisztus világosan mondja: „Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt." Máté 10,32-33