Lukács 17, 11-12

Bátorító és intő szavak nehéz napokra

Kedves testvéreim, szeretettel köszöntelek titeket! Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Ő fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ez alkalommal mindamellett, hogy bátorítani és bíztatni szeretnélek titeket, úgy érzem, hogy Isten igéje inteni is akar minket. A nehéz napokban ez is fontos, hogy meghalljuk Isten intését, és megismerjük, vajon miért állt fel Isten az Ő trónjáról, és vajon miért indult meg az Ő haragjában ez a világ és e világ fiai ellen? Egy rövid sorozatot indítok nektek mától kezdve esténként a Lukács evangéliuma 17. részéből a 11-19-ig versig terjedően. Ez a Tíz leprásnak a története, Lukács evangéliuma 17 részéből 11. verstől a 19. versig terjedően:

“Ami­kor út­ban volt Je­ru­zsá­lem felé, Sa­má­ria és Ga­li­lea ha­tá­ra men­tén ha­ladt el. Amint be­ért egy fa­lu­ba, tíz lep­rás fér­fi jött vele szem­be, akik tá­vol meg­áll­tak, és ki­ál­toz­va kér­ték: Jé­zus, Mes­ter, kö­nyö­rülj raj­tunk!” (Lk 17, 11-12)

Szeretett testvéreim, Jézus korában a lepra ugyanolyan fenyegetést jelentett, mint manapság a koronavírus. Jézus végig megy Samárián és Galileán Jeruzsálem felé tartva és ennek a két országrésznek a határán szembejön vele, tulajdonképpen így is mondhatnám: 10 felcaflatott húsdarab, mert ilyenek voltak a leprások, akiket ráadásul a társadalom, az emberek is leírtak. Ezek az emberek soha nem találkoztak volna Jézussal, ha nem lettek volna leprások. Milyen érdekes, hogy a betegség össze is gyűjti őket. A pénz utáni hajszában, lássuk be, nem volt időnk egymásra. Sokszor csak egy baj tudott összegyűjteni minket. Csak egy-egy temetés vagy egy betegágy tudott összehozni bennünket. A tíz leprás, miután meggyógyult Jézus által, kiderül, hogy csak egy tért vissza hozzá, hogy megköszönje az ő gyógyulását. Testvéreim, amit ma szeretnék mondani az nem csak bátorító, hanem intő beszéd is, mert meg vagyok győződve, hogy minden, ami most történik a világgal, az Isten büntetése a mi háládatlanságunk miatt. Sok mindenért nem tudtunk hálát adni Istennek, sok mindent elfelejtettünk megköszönni, máskor pedig egészen elégedetlenek voltunk. Elégedetlenkedtünk az étellel, az élettel, nem voltunk megelégedve az egyházzal sem, sokszor még az időjárást is kifogásoltuk. Nem voltunk megelégedve egymással, a ruhával és mindazzal, amit Isten adott. Hiszem, hogy ezekben a napokban az Úr tükröt tart elénk, hogy meglássuk, hogy sok tekintetben egy elégedetlen generáció voltunk és vagyunk. Isten büntetése ez a járvány rajtunk, mert így jár minden nép, aki elfeledkezik Istenéről, és elfelejt hálát adni Neki.

Azon gondolkodtam, hogy mit tanulhatnánk a Tíz leprás történetéből. Amikor tudjátok, hogy egy fa az erdőn nő, azt nem hallja senki. De amikor kidől, nagyobb zajt és földrengést okoz, mint száz év alatt, amíg csak nőtt. Senki nem hallotta az elmúlt évtizedekben, ahogyan növekedett a hitetlenség, a háládatlanság, ahogy növekedett az erkölcstelenség, és most, amikor megreccsent ennek a világnak a fája, mindenki megijedt. Évtizedeken át Isten jó volt hozzánk. Mondhatnám, hogy csendben növekedhettünk abban, amiben csak akartunk. És testvéreim, nagyon sokan azért mert Isten csendet adott nekünk, azt gondolták, hogy Ő már nem is létezik, és mindenki azt csinálta, amit akart. A tíz leprás, akikről azt kell mondjam, hogy folyt le róluk a hús és büdösek voltak, milyen érdekes, hogy Jézushoz mentek. Ma ezen a pontoon kell megértsünk egy fontos tanítást: VÁLASZD MEG JÓL, HOGY KIHEZ MÉSZ A NEHÉZSÉG IDEJÉN. A tíz leprás azt mondta Jézusnak: "Jézus, Mester! Könyörülj rajtunk!" A lepra az gyógyíthatatlan volt. Tulajdonképpen két lábon járó halottak voltak. Testvérem, kihez mehetsz a nehézség idején? Testvérem, kikre várhatsz a bajban? Rajtad ki fog segíteni? Az, ami most velünk történik, az nem egy testi probléma. Vagy legalábbis még nem az. Sokkal inkább egy lelki probléma. Isten előre a lelkünket rázza meg, és ha nem tanulunk belőle, ha nem fordulunk hozzá, ha nem indulunk haladásra Isten előtt mindazért, amit adott, amit tett velünk és amink van, akkor egész biztosra vehetjük, hogy a lelki megrázkódtatás után el fog jönni a testi megpróbáltatás is. Kihez fut ez a lelkileg megrázott sok-sok ember? Azon gondolkodtam, hogy mi lett volna, ha azt hallottuk volna a sok állami rendelkezés és utasítás között egyszer csak, hogy valaki azt mondja, hogy arra intik az egész népet és arra utasítják, hogy egy napig senki ne csináljon semmit, csak böjtöljön és imádkozzon. Azt hiszem, hogy én magam is nagyon meglepődtem volna, hogy ha ezt hallottam volna az ország vezetőitől.

De félek testvéreim, hogy ezt hiába várjuk, mert az az érzésem, hogy akik felettünk állnak, messze vannak Istentől és gyakran csak akkor emlegetik Isten nevét, amikor meg kell választani őket. Mi kell Istenhez forduljunk. Mi kell eldöntsük, hogy böjtölni és imádkozni fogunk, hogy Isten őrizzen meg, hogy a lelki megrázkódtatás után a testi megpróbáltatástól. Ezekben a napokban arra kérlek testvéreim, hogy ne fussatok emberekhez. Látjátok, hogy még az orvosok is százával betegednek meg. Ne fussatok emberekhez, és ne üljetek rátapadva a televízió képernyőjére, mert a mi szabadulásunk és gyógyulásunk nem onnan jön. Testvéreim, a legtöbben tudjátok hogy élnek? Egyik hónapról a másikra. Nagyon sok embernek semmilyen tartaléka, félretett pénze nincs. És ezért is olyan fontos most a kérdés, amikor nagyon sokakat ez elkezd emészteni, elkezd belülről tönkretenni, te mit fogsz csinálni, kihez mész a nehézség idején? Kitől kérsz segítséget? Kinek az áldására számíthatsz? Ennek a tíz leprásnak semmilyen esélye nem volt a túlélésre. Jézus volt az egyetlen esély. És ezért kiáltották: "Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!" Amikor minden elfogy, tudd meg, hogy az egyetlen megoldás és az egyetlen esélyed az Jézus. Mind leprásak vagyunk! Van bennünk egy olyan vírus, amelyet egyetlen orvos sem tud kimutatni. Ott húzódik a lelkünk rejtett sarkaiban és fertőz minket belülről. Tudjátok miből tudom ezt? Nem furcsa az, hogy sokkal hamarabb rohantuk meg az áruházakat, mint ahogy megrohatuk Istent ennek a nehézségnek a kezdetén? Én úgy látom, hogy az embereket (s vajon te is ebben a helyzetben vagy?) még mindig jobban érdekli a betegség, mint az, Aki a betegséget meg tudja gyógyítani. Az embereket nem érdekli Isten addig, amíg jól megy dolguk. De tudjátok, meg fogtok most lepődni azon, amit mondani fogok, hogy az embereket akkor sem érdekli Isten, amikor rosszul megy a sorsuk. Inkább köztes megoldásokat keresnek, csakhogy megmeneküljenek. A mai lecke, amit szívetekre helyezek ebből a történetből: nehézség idején tanuljátok meg, hogy kihez kell menni. Garantálom nektek, hogy aki Krisztusban megtalálja az ő menedékét, aki Krisztushoz fog menni, az nem fog csalódni. Mondd azt bátran imádban, hogy: "Jézus, van egy kis gond az életemben. Kezdek félni. Jézus, kezdek félni attól, hogy esetleg én is megbetegedek. Kezdek félni attól, hogy meghalok. Jézus, van egy kis gond az életemben, kezdek félni, hogy elveszítem a megélhetésem, de köszönöm, hogy hozzád mindig jöhetek, mert szeretsz és Nálad mindig van megoldás az életem gondjaira." Szeretettel kérlek titeket testvéreim, hogy amikor nehézségben vagytok, menjetek imában az Úr elé. A tíz leprás ahhoz ment, akihez menni kellett. Aki tudott segíteni rajtuk. Én ajánlom nektek, hogy ma csendesség után keressétek meg a 296. számú dicséretünket, az énekeskönyvből és olvassátok el vagy csendben énekeljétek el. "Amint vagyok sok bűn alatt, de hallva hívó hangodat, Ki értem áldozád magad, fogadj el Jézusom." Ámen

Ima: Drága Atyánk, Megváltó Jézus Krisztusunk! Bocsásd meg nekünk, ha elégedetlen és hálátlan gyermekeid voltunk. Ne büntess minket, hanem Jézus szeretetével nyisd meg lelki szemeinket és érintsd meg életünket, hogy megváltozzunk. Köszönjük, hogy a legnagyobb nehézség idején is nyitva hagyod előttünk a Hozzád vezető utat, az ima lehetőségét. Köszönjük, hozzád mehetünk terheinkkel, hogy megoldást találjunk gondjainkra. Köszönjük, hogy vagy nekünk! Benned és a Te segítségedben bízunk! Ámen.