Lukács 17,17

Drága Testvérek!

Szeretettel köszöntelek titeket az Úr Jézus Krisztusnak, a mi Megváltónknak a nevében. Örömömre szolgál, hogy bejelentsem nektek, hogy a közeljövőben enyhítésekre számíthatunk, ami az istentiszteletek megtartását illeti. Egyelőre a szabadttéri istentiszteleteket fogják engedékyezni, ennek nagyon örülünk és bízunk abban, hogy pünkösd ünnepét egy szép szabadtéri istentisztelettel ünnepelhetjük. Erről mindenkit idejében értesíteni fogunk. Köszönöm Istennek, hogy ebben a nehéz időszakban, így is szólhattam hozzátok, bár mindvégig éreztem, hogy ez nem ugyanaz, mint amikor személyesen találkozunk és örülünk egymásnak.

Gyertek, befejezzük be a 10 leprás történetét, amelyből egy utolsó tanítást szeretnék megfogalmazni nektek. A Lukács evangéliuma 17. részéből a 17. verset olvasom, amely így szól: Jézus ekkor így szólt: "Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc?

Az utolsó tanítás, az utolsó lecke, amit a szívetekre helyezek ebből a történetből az az, hogy tanuljátok meg, hogy ne engedjétek, hogy a tömeg vezessen titeket.

Jézus azt kérdi az egyetlen meggyógyult leprástól, aki visszatért hozzá, hogy hol van a többi kilenc? Hol vannak a nagy tömegek, akikkel Isten annyi jót tett, hol van az a sok ember, akit Isten annyi bajból kihozott és annyi rosszból megszabadított? Hol van az a sok ember?

Ezekben a napokban lévén, hogy azért mi is kijártunk még bevásárolni, észrevettem egy érdekes jelenséget, hogy az áruházban mindenki figyeli a másik embernek a kosarát. Mindenki nézi azt, hogy a másik ember mit vásárolt és nem mindegy, hogy mi van a másik kosárban.

Hogyha az előttem lévő embernek a kosarában apróságokat látok – olyan érdekes volt, hogy valamelyik nap valaki fésűt akart vásárolni, azt mondtam magamban, hogy Uram, ha valakinek az a legfontosabb, hogy fésűt vegyen, akkor nagy baj nem lehet – ha az előttem állónak a kosarában csak apróságok vannak, már egy ilyen kosár is meg tud nyugtatni. De, ha azt látom, hogy az előttem lévő embernek a kosara tele van pakolva, a kezében is hordja, cipeli, még a kasszától is visszafut, és még mindig hoz két rekesz vizet, még mindig felpakol valamit, akkor az ember elkezd aggódni, akkor rögtön elkezd futni kétségbeesve és azonnal elkezd felpakolni, mert attól tart, hogy mindent felvásárolnak előle és neki nem marad semmi.

Nem is kell nagy tömeg, elég egy ilyen nagy kosár a kasszánál, hogy már összezavarja a fejedet, mert olyan könnyen össze tud zavarni bennünket ez a világ, olyan könnyen meg lehet rázni a tömegeket. Tudjátok miért testvéreim? - mert az Isten nélküli ember, akinek a szívében nem Krisztus az Úr és nem a Szentlélek vezet bennünket, akik nem az Isten fiai, azok mind mennek egymás után. Olyanok akarunk lenni, mint a többi ember, nehogy kilógjak a sorból. Tényleg ezt akarod testvérem? Ha a körülötted lévők mind a pokolba mennek, te is mész velük csak azért, hogy nehogy lemaradj, nehogy más legyél?

Egy idős tengerész azt kérdezte egy fiatal tengerésztől: Mit csinálsz fiam, hogyha a hajód nagy viharba keveredik?

Akkor azt mondta a fiatal tengerész: Hát akkor majd leengedem a horgonyt. És ha még nagyobb vihar jön, akkor mit fogsz csinálni?Akkor leengedek még egy horgonyt. És ha még annál is nagyobb vihar jön, na, akkor mit fogsz csinálni? Akkor leengedek egy harmadik horgonyt is. Az idős azt kérdezte: Honnan lesz neked fiam egy hajón három horgonyod? Akkor a fiatal azt mondta: Onnan majd, ahonnan önnek is van a három vihara.

Az emberek, testvéreim, gondoskodni fognak arról, hogy lépten-nyomon jöjjön egy-egy vihar az életedbe. De te engedj le minden viharban egy horgonyt és ne engedd, hogy a vihar magával sodorjon, mert Krisztus a te életednek a horgonya. Bármi lesz is, ne felejtsd el, bármilyen nagy lesz a vihar, Isten gondoskodni fog rólad és te semmi mást nem kell tegyél, csak hogy azt mondjad: köszönöm Atyám, hogy te vagy Krisztusban a horgony az életemben és köszönöm, hogy bármi lesz is nem félek, mert te velem vagy. Tanuljatok meg másképp viselkedni, mint a tömeg! Tudjátok, hogy? Úgy, mint egy idegen. Jézus ezt mondja a samaritánusról, hogy ez egy idegen volt, nem olyan, mint a többi. Idegen volt tőle mindaz, amit a másik kilenc tett.

Milyen csodálatos gondolat, hogy idegennek lenni a világ számára és mindannak, ami olyan ismerős ebben a világban. Ha egy vagy testvérem a világgal, akkor velük együtt fogsz félni és megijedni, de ha te idegen vagy a világ számára és ismerős vagy Krisztusnak, akkor Krisztus csodálni fog téged, és ez a világ is csodálkozni fog rajtad, hogy te milyen más vagy.

Ezzel a gondolattal akarom zárni nektek, hogy engedjétek meg Krisztusnak, hogy végezze el bennetek az Ő munkáját!

A samaritánus, amikor odaért a papokhoz látta, hogy meggyógyult, látta, hogy egy tiszta, egészséges testet kapott ajándékba Jézustól, de még kapott valamit, ami ennél a tiszta és egészséges testnél sokkal fontosabb volt: üdvösséget és örök életet. A másik kilenc egy meggyógyult testtel a halált választotta és végül a pokolba ment. Sokszor mondtam nektek testvéreim, hogy mit ér egy embernek Krisztus nélkül meggyógyulni? Egyszer egy beteg ismerősömtől kérdeztem: hogyha Krisztus meggyógyítana téged, akkor átadnád neki az életed? Azt válaszolta nekem: egyszer gyógyítson meg. Miért? Miért gyógyítson meg, miért szabadítson meg? Azért, hogy azután meggyógyulva és szabadon menj a pokolba? Kilencen meggyógyulva mentek a pokolba, de egy kapott még valamit Jézustól: üdvösséget és örök életet, de ehhez vissza kellett menni hozzá. Tegnap este azt írták nekem Belgiumból, hogy drága Tibor, ha vajon lejár ez a járvány, ha véget ér ez a fenyegetés az életünkben, vajon vissza fogunk menni Jézushoz? Azt írtam, hogy ez teljesen rajtad és rajtam múlik. Amikor Isten ad nektek valamit, ez azt jelenti, hogy valami jobbat akar adni, mint, ami neked eddig volt. Nem az a kérdés ma, hogy mit fogsz veszíteni a járvány idején, hanem a kérdés az kellene legyen, hogy mit fogsz nyerni, mivel leszel több majd? Rájössz-e arra, hogy mi az a több, amit Isten adni akar neked ezekben a napokban? Tudjátok, hogy miért nem élveztetek eddig az életetekben igazi áldásokat? Azért, mert soha nem tettetek eddig mindabban, amitek volt és van egy lépést hit által Isten felé. Azt mondtátok magatokban: megfogtunk egy jó áldást, van egy jó munkahelyünk, van egy szép családunk, van egészségünk, de testvéreim, ti ezért nem adtatok hálát és nem vártatok Istentől ennél többet. Nem elég egy jó munkahely, egy jó fizetés, jó egészség, hanem Isten azt mondja, hogy többet akarok adni neked, hogy áldás legyél azoknak, akikkel egy házban laksz. Sok olyan embert láttam Isten szolgálatában, akiknek Isten sokat adott, és amikor megköszönték, Isten még többet adott nekik. Egy más kegyelmi ajándékot is, hogy tudjanak bátorítani, tudjanak másokat Istenhez vezetni, nehézségekben tudjanak segíteni. Ez már egy második áldás, ez az a több, amit Isten adhat ahhoz képest, ami kézzel fogható az életedben.

A samaritánus nem úgy ment el, mint egy megtisztult leprás, hanem úgy, mint egy megváltott leprás és ez mindennél fontosabb. Kilenc embert meggyógyultnak nyilvánítottak a papok és egyet a tízből megváltottnak nyilvánított Jézus. Ez a fontos, amit Jézus mond és nem az, amit a papok mondanak.

Drága testvéreim, az ezüstöt 1800 fokon olvasztják és akkor lesz tiszta, amikor az ékszerész meglátja magát benne. Olyan lesz, mint egy tükör az az ezüst abban a tűzben, de ezt nem lehet elérni 1500 fokon vagy 1000 vagy 600 fokon, ehhez 1800 fok kell. Isten célja az, hogy meglássa magát bennünk, benned és bennem drága testvérem. És akkor miért szidjátok az olvasztó kemencét? Mert ez a járvány sokunk életében Isten olvasztó kemencéje, és ahogy egyre nehezebb napok jönnek, Isten úgy húzza fel a hőfokot, mert meg akarja látni magát benned, a te életedben, hogy mindenki tudja meg és lássa meg, hogy te Krisztushoz hasonlítasz és 1600 fokon még nem égett le rólad a fölösleges. De lehet drága testvérem, hogy majd kiálltani fogsz 1600 fokban, hogy Uram én elégek, nekem végem lesz és az Úr azt fogja mondani neked, hogy ne félj te nem, csak a szemét fog elégni, ami benned van. Még kell húzzon Isten a hőfokon, mert még nem látta meg magát benned. Amikor ez megtörténik, legyél nyugodt, Isten ki fog venni téged a tüzes kemencéből.

Látok testvéreim, egy óriási lehetőséget, amit Isten készített minden embernek, hogy megtérjen, hogy Istenhez forduljon, ez most egy hihetetlen lehetőség a nehézség idején, amit Isten ajándékba akar adni neked, hogy fordulj hozzá, add neki az életedet.

Amikor lejár ez a járvány, akkor majd sokkal boldogabbak leszünk, sokkal boldogabban fogjuk keresni a templomot. Úgy várom azt a vasárnapot testvéreim, amikor azt mondhatom nektek, hogy na most gyertek mind akiket megérintett a járvány, most gyertek mind, akik éhezitek és szomjúhozzátok a Krisztusban való közösséget. Meglátjátok, majd sokan boldogabbak lesztek és boldogabban fogtok majd kezet fogni egymással és boldogabban fogjátok egymáshoz ölelni egymást. És ne féljetek testvéreim, mert Jézus Krisztus Úr mindenek felett, ne féljetek testvéreim, mert ő munkálkodik mindenek fölött. Ámen!