Jézus mondja: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága. Jn. 8, 12

Furcsa módon, nagyon sok olyan ember él, aki valamilyen oknál fogva fél a sötétségtől. Fél sötétben aludni, fél kimenni a házból, fél attól, hogy valaki követi vagy rátámad. Olyan ez, mintha nem arra születtünk volna, hogy sötétségben éljünk.

A sötétben nem tudunk megfelelőképpen tájékozódni, összezavarodik az egyensúlyérzékünk, azokkal az állatokkal szemben, amelyek kimondottan éjszakai életmódra rendezkedtek be. Ezeket zavarja a fény. Ha felemelunk egy követ, a giliszták azonnal a földbe menekülnek, mert nem bírják a világosságot. Jézus arról beszél, hogy emberek között is vannak, akik a teremtés rendje ellenére a sötétséghez szoktatták a lelküket. Gondoljunk azokra, akik elfogták. Jézus meg is jegyzi: „De ez a ti órátok és a sötétség hatalmának ideje..." (Lk 22,53).

Van aki a sötétségtől fél és van aki a világosságtól. Azt mondja Jézus, hogy „ Én vagyok a világ világossága..." Az Ő fényénél más megvilágításba kerülnek életünk titkolt, szégyelt vagy rejtegetett dolgai. Emiatt sokan félnek közeledni Jézushoz, inkább a bűn sötétségét választják. Ezzel együtt marad a félelem, mint a Sátán leghatékonyabb eszköze arra nézve, hogy távol tartson egy tiszta, őszinte Istennek tetsző élettől.

Amikor 12 évesen elmondtam nagymamámnak, hogy azért nem megyek elhozni az ötödik szomszédból a tejet, mert félek a sötétben, a válasz egyszrű volt és kijózanító: „mitől félsz kis buta, Isten veled van!" Ez ilyen egyszerű? Ez a mondat segített legyőzni a félelmem úgy, hogy magammal hívtam azt az Istent, akivel a legnagyobb sötétség is olyan mint a világosság. Azóta nem félek! Sokszor hallom szavát: „Egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban: éljetek úgy, mint a világosság gyermekei"(Efézus 5,8), mert akik őt követik, valóban nem járhatnak sötétéségben.