Jeremiás 8, 18-23

Bíztató és intő szavak nehéz napokra!

Drága testvéreim, szeretettel köszöntelek titeket annak az örömével, hogy ha Isten is úgy akarja, és a Lélek is indít majd titeket, akkor vasárnap 11 órától találkozunk az iskola udvarán az első szabadtéri istentiszteleten. Nagyon vágyok találkozni veletek, látni az arcotok, kicsit megállni és beszélgetni, örülni egymásnak. Természetesen maszkot kell majd mindenkinek viselni és be kell tartani a rendeletek által előírt távolságot. Búzdítalak titeket, hogy gyertek el és hozzátok a csládotokat is, a gyermekeket, az unokákat egyaránt!

Olyan témával jövök elétek amiről eddig ritkán beszéltem. A Jeremiás könyve 8. részéből a 18. verstől a 23. versig terjedően olvasom Isten beszédét: ,,Gyógyíthatatlan vagyok, gond terhel, beteg a szívem. Népem kiáltása hangzik messze földről: Hát nincs az Úr a Sionon? Nincs már ott Királya? Miért bosszantottak engem bálványokkal, idegen hiábavalóságokkal? Elmúlt az aratás, véget ért a nyár, és mi nem szabadultunk meg! Népem összetörése engem is összetört; gyászolok, rémület fogott el. Nincs balzsamolaj Gileádban, nincs ott orvos? Miért nem tud begyógyulni népemnek a sebe? Bárcsak a fejem víznek, és a szemem könnynek forrásává válnék! Éjjel-nappal siratnám népem megöltjeit.”

Szeretet testvéreim, az elmúlt évszázadban történt, hogy Angliában tíz lelkipásztort egy kiadó felkért arra, hogy írjanak egy prédikációs kötetet, aminek az lett volna a címe hogy: ,,Halál előtti prédikációk.” A tíz lelkészt arra kérték hogy, képzelje el, hogy ez lesz az életük utolsó prédikációja, amit haláluk előtt egy-két héttel kell megírjanak, és gondolkozzanak el azon hogy, mit szeretnének üzeni ez a prédikáció által. Testvéreim annyira elgondolkodtam ennek a példának a kapcsán arról hogy, mi van, ha ez az áhítat lesz az utolsó áhítat, amit én leírok és te elolvasol? Hogy fogod meghallgatni, hogy fogsz Istenre tekinteni, ha nem lesz több?! Testvéreim én nem gondoltam volna azt, hogy lesz egy olyan vasárnap, amikor nem mehetek a templomba, nem a szószékről fogok prédikálni. Én nem gondoltam volna, hogy eljön egy olyan vasárnap, amikor nem lesz előttem gyülekezet, de Isten megengedett egy ilyen vasárnapot is. A tíz lelkész egy csodálatos prédikációs kötetet írt, mert azt mondták magukban: ,,most már semmi nem számit, most már semmi nem köt bennünket, nem érdekel, hogy ki mit mond, ki fogja hallgatni, egy dolog érdekel csak, hogy Istennek tetsző legyen.” Testvérem ma este úgy fordulj az Úr felé imádságban, és úgy kapaszkodj bele Isten igéjébe, ha ez lesz az utolsó, úgy állj előtte, hogy az életed kedves legyen az Úrnak. A Jeremiás 8-ban és azért mondtam nektek, hogy furcsa ez a téma, mert egy olyan Istennel találkozunk, aki azt mondja, hogy beteg a szíve, össze van törve, és gyászba van borulva és nem tud megvigasztalódni. Ez az Isten, ugye nem az az Isten, akit te ismersz? Ez az Isten nem azt a képet festi itt magáról, amit te elgondoltál eddig Róla, mert mindenki azt gondolja, hogy Ő az Úr, hogy Isten uralkodik, hogy angyalok szolgálnak neki, hogy Isten rendíthetetlen, Isten kemény. De a Jeremiás 8-ban nem erről olvasunk, hanem arról hogy össze van törve a bánattól, és annyi könnye nincs, hogy elsírja fájdalmát, ami a szívében van. Egy összetört, egy megkeseredett, egy sírni nem tudó Isten áll előttünk.

Egyszer egy lelkipásztor arról beszélt a lelkipásztori közösségben, hogy öt nap után találta meg meghalva az édesapját a lakásban. Kérdezték a kollégák tőle hogy, hol lakott az édesapja, és azt mondta, hogy két utcával odébb. „Nem tudtad, hogy édesapád két utcával odébb haldoklik? Öt nap eltelt úgy hogy nem mentél oda, és nem hívtad fel telefonon, nem tudtad, hogy mi van az édesapád életével, az ő fájdalmával, az ő szívével?” Testvéreim, most nehéz napokat élünk, és ennek kapcsán kérdem tőletek, hogy vajon eltelnek napok úgy, hogy rá se néztek a szüleitekre, úgy, hogy föl sem hívjátok, és meg sem kérditek, hogy mi van velünk? Ha eddig így jártál el, ha eddig neked mindegy volt az, hogy az idős 80-90 éves anyád mit csinál, akkor ezután ne legyen mindegy, nézz át hozzá gyakrabban. Egy gyermek az édesapjával ment az autóban és egy templom előtt haladtak el, a gyermek nagyon naivan, őszintén megszólalt és ezt mondta: - Édesapám nem állunk meg egy kicsit? -De miért fiam? -Menjünk be a templomba, és kérdezzük meg Istentől, hogy hogy van? Az édesapát meglepte a kérdés, mert ő rádöbbent, és te is rá kell ma döbbenj arra, hogy neked nem csak egy földi atyád van, aki vagy van, vagy lehet már nincs, hanem van neked egy mennyei atyád is, és ne felejtsd el, hogy rá is gondolnod kell! Gyere álljunk meg, és kérdezzük meg Istentől, hogy ő mit csinál. Sokszor azt gondoljuk, hogy erre Istennek egyáltalán nincs szüksége, hogy valaki megkérdezze Tőle, hogy Atyám, te hogy vagy, te hogy érzed magad? Minden reggel benyújtunk Istennek egy listát, kérem ezt, kérem azt, erre-arra van szükségem. Aztán este számon kérjük Istent, hogy megadta, vagy nem adta meg amit kértünk. Testvérem hányszor jut eszedbe, hogy megkérdezd a te mennyei Atyádtól, hogy Atyám te hogy vagy? Atyám neked milyen volt a mai napod? Uram van valami, amit esetleg én is tehetnék érted? Mi azt gondoljuk, hogy Isten mindig jól van, mert Isten jól kell legyen, de Istennél nem mindig van így. A Jeremiás 8-ban arról beszél, hogy Isten össze van törve, Isten meg van keseredve, és nincs könnye, hogy sírjon. Te azt gondolod magadban, hogy hát Isten a trónján ül a mennyben, az egy nagyon kényelmes hely. Dániel próféta azt mondja, hogy nem, az Isten trónja körül tűz van, és tűzben ülni egész nap nem lehet olyan kényelmes. Megkérdezted valaha, hogy Uram milyen lehet tűzben ülni, és tűzben uralkodni egy örökkévalóságon át? Azt mondja, hogy nincs könnye, hogy elsírja mindazt a fájdalmat, amit a szívemben érez! Azt mondja, hogy össze van törve a fájdalomtól, amit a szívemben érez. Drága testvéreim, ha Isten Jeremiás korában így érzett az emberi bűn és gonoszság miatt, akkor vajon hogy érez ma? Vajon tényleg azt gondoljátok, hogy Istennek egyáltalán nem fáj, az ami most a világon történik. Azt gondoljátok, hogy Istennek nem fáj az a sok ember, aki elveszíti anyját, apját, nagyszüleit, testvérét, a sok koporsó, ami esténkét a híradóban láttunk? Tényleg azt gondoljátok, hogy Istennek egyáltalán nem fáj? Egy fájdalmakkal tele Atya áll előttünk az igében. Testvéreim, az szülő fájdalma nagyobb, mint a gyermeké, mert az Atyának jóbban fáj a gyermeke fájdalma, mint magának a gyermeknek. Egyszer a vonaton utazott két ember. Az egyik sorolta a másiknak, hogy milyen panaszai, fájdalmai vannak. A másik ember végighallgatván azt mondta neki, a te fájdalmad nem lehet nagyobb az én fájdalmamnál, mert az én gyermekem 12 éve börtönben van. Testvéreim az Atyának mindig jobban fáj, a gyermek fájdalma! Menjetek el egy gyerekkórházba és meg fogjátok látni, hogy egy-egy beteg gyermek játszik a telefonnal, vagy görgeti az autóját, a szülő pedig kint a folyóson áll, sír, és törölgeti a könnyeit. Drága testvéreim, Isten egy pillanatra betekintést enged nektek a szívébe, hogy lássátok, hogy Ő is sír, hogy fáj a hitetlenségünk, fáj ha meg kell büntessen minket. Istennek sokszor nincs könnye, hogy elsírja az ő fájdalmát. Egyszer egy ember, azt kérte Istentől imádságba: ,,Uram, add hogy abból a nyomorúságból, amiben most vagyok, csak egy kicsit, csak egyszer beléphessek a mennybe, hogy megnyugodjon a lelkem.”Ez az ember azt hitte, hogy a mennyben csupa jókedv van, öröm és ének van, kiderült hogy nem. Isten lélekben elragadta, vitte a mennyország felé, s kiderült ahogy közeledett, hogy egyre nagyobb a zaj, egyre nagyobb a sikoly, a kiáltás, egyre nagyobbak a fájdalmak, amiket az emberek kiáltanak Istenhez. Mit mond igazából nekünk a Biblia? A Filippi levélben azt olvassuk, hogy a Szentlelket meg ne szomorítsátok! Adhatok az Úrnak egy szép, egy jó napot, egy rossz nap helyett. Megszomoríthatjátok életetekkel, a viselkedésetekkel az Isten Szentlelkét, és ezzel magát Istent szomorítjátok meg. Úgy ahogy meg lehet szomorítani, és meg lehet bántani egy asszonyt a leves miatt, amit főzött, mert lehet nem elég sós. Inkább edd meg sótlanul, vagy tegyél sót bele és ne mondj semmit. Pont úgy az Isten Szentlelkét is meg lehet keseríteni, egy hiábavaló, egy dacoló, egy konok élettel. Valaki egyszer azt mondta, hogy Krisztus 2000 évvel ezelőtt halt meg, s jó, hogy elmúlt az a fájdalom, amiben akkor Krisztusnak része volt. Testvéreim, mondom nektek, hogy nem múlt el a Krisztus fájdalma! A Zsidók 6,6-ban azt írja az ige, hogy ahányszor Isten gyermekei Jézus Krisztust megbántják, olyan mintha újra megfeszítenék, és újra megaláznák őt az ő halálában. Egy nap hányszor teszed meg testvérem? Hányszor ejthetett volna Isten könnyet érettünk, és hányszor keseredhetett volna meg, csak a te életed felett? Ha Isten az emberi életünk miatt meg tud keseredni, akkor mit tehetnénk, hogy örömöt szerezzünk Istennek? A börtönben a múlt rendszerben történt ez is, a rabok festettek a börtön zárka ajtajának a belső felére egy Krisztus arcot, mésszel festették fel, és azt mondta a zárkában lévő lelkipásztor, aki be volt zárva hite miatt, hogy: ,,ez a Krisztus arc nem lesz jó, olyan szomorú”- akkor odalépett, és a mésszel felkunkorította az Úr Jézus arcát, hogy legyen egy mosolygó Krisztus. Testvérem lehet, hogy soha nem gondolkodtál ezen, hogy hányszor keseredett meg Krisztus a te életed miatt. Lehet, hogy soha nem kérdezted meg Krisztustól, hogy drága Jézusom, te amikor ránézel az életemre, mit látsz, te hogy érzed maga?. Ma arra hívlak titeket, hogy legyen életcélotok, hogy tegyétek boldoggá Krisztust életetekben! Testvérem, élj úgy, hogy amikor Isten rátekint az életedre, akkor ujjongva, táncolva járjon a mennyben! Szerezz örömöt Krisztusnak, akkor amikor mosogatsz, amikor egy kaszát versz meg, akkor amikor prédikálsz... Lássad testvérem, hogy amikor Isten rád néz a mennyből akkor nem szomorú, hanem öröme van, mosolyog. Szüksége van Istennek egy emberre, aki egy énekkel fölvidítja szívét, annyira szüksége van arra, hogy szerezzünk neki örömöt, egy jó tettel, egy szívből jövő imádsággal. Testvérem, nem lehetnél te az az ember? Ha tudsz énekelni, vedd elő az énekeskönyved és szerezz ma este örömöt Krisztusnak. Testvérem, nem lehetnél te az, aki úgy fogsz imádkozni, mint még eddig soha nem imádkoztál, és olyan tiszteletet adhatsz Krisztusnak mint még soha? Volt már valaha célod az, hogy örömöt szerezz Istennek? Még a szenvedéseid által is mutasd meg neki, hogy örömmel hordozod a kereszted, örömmel hordozod a félelmeidet, és szerezz neki örömöt az ő gyermekeként! Ámen