„Sok ütést mértek [Pálra és Szilászra], majd börtönbe vetették őket. Éjféltájban Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent, a foglyok pedig hallgatták őket.” Ap. Csel. 16, 23,25

Felsóhajthatunk és hálát adhatunk, hogy olyan értelemben, mint egykor az apostolokat, ahol mi élünk, senkit sem üldöznek vagy vetnek börtönbe a hite miatt. Mégis megvannak a magunk börtönei. Visszaemlékszem egy olyan alkalomra, amikor megsértettem egy számomra kedves személyt, s napokig nem tudtam szabadulni a gondolatától. Folyton vádolt és büntudatot ébresztett bennem. Valósággal fogva tartott. Ebben a történetben lehet, hogy te vagy az akit megsértettem, s ugyanúgy nem tudsz szabadulni a sértődésedtől, s lassan börtönöddé válik. A legnehezebb azokért a gondokért szenvedni, amiket mi okozunk magunknak. Pál és Szilász nem csökönyösségük, makacs természetük vagy fejetlenségük miatt szenvedtek ütéseket és kerültek a filippi börtönbe, hanem Krisztusért. Ez teljesen más! Az egyiket sírva és mérgelődve, a másikat pedig imádkozva és énekelve lehet hordozni. Az első megkeserít, a másik dicsőséget szerez Isten nevének.

Sokan élünk szenvedéseinktől megkeseredve és azokba beletörődve. Nem ez a megoldás! Pál és Szilász a legreménytelenebb pillanatban énekelni kezdett és magasztalták Istent. A foglyok közül sokan hallgatták. Ők is szabadulásra vártak, de nem ismerték az utat. Sok családban elég lenne, ha az apa megváltozna és ezzel megszabadulna az egész család. Pál és Szilász hitének köszönhetően mindnyájan megszabadulhattak, akik a börtönben voltak. A héten vizsgáld meg, hogy mi tart fogva, mi az amitől már nagyon rég nem szabadulsz. Kezdj el ezekért imádkozni és Istent dicsőítve énekelni, mert a te szabadításod közel van.