Lukács 17,14

BÍZTATÓ ÉS BÁTORÍTÓ SZAVAK NEHÉZ NAPOKRA

Kedves testvéreim, szeretettel köszöntelek titeket a mi drága, megváltó Jézus Krisztusunk nevében! Szeretném megköszönni, hogy otthon maradtok, hogy fölöslegesen nem járkáltok. Szeretném megköszönni, hogy vigyáztok magatokra és odafigyeltek a körülöttetek lévőkre is. Szeretném azt is megköszönni, hogy nagyon sokat bíztatjátok, bátorítjátok egymást! Nem csak én bíztatlak és bátorítalak titeket, hanem ti is egymást egy-egy telefonhívás által, egy-egy elküldött ige által. Ne felejtsétek el, hogy olyan sokat prédikáltam nektek az elmúlt évben a bátorítás bátorságásról. Amikor én gyenge vagyok, te azért vagy erős drága testvérem, hogy bátorítsál engem, és amikor én vagyok erős akkor te azért vagy gyenge, hogy az én erőm, az én hitem által tudjak neked erőt adni. Szeretném megköszönni nektek azt is, hogy lelkileg nem lustultatok el, és naponta táplálkoztok az élő kenyérrel. Jól teszitek! Most erre van a legnagyobb szükségetek! A bezártság sok jót hozhat ki belőlünk, de sajnos, nagyon sok rosszat is. Az emberek idegessé válhatnak. Sok gondot okozhat az összezártság és a bezártság nyomasztó érzése.

Testvéreim, az elmúlt héten egy sorozatot indítottam nektek a tíz leprás történetéből. A múlthéten az első lecke, amit szerettem volna megtanítani, így hangzott: „tanuljátok meg, hogy a nehézség idején kihez kell menni". Az Úr legyen áldott azért, hogy az a tíz leprás épp oda és ahhoz ment, akire szükségük volt, és aki tudott segíteni rajtuk. Arra kértelek titeket, hogy foglalkozzatok többet azzal, aki meg tud szabadítani a betegségtől, mint magával a betegséggel, amely valóban meg tud ölni bennünket.

Testvéreim, ma a Lukács 17,14 . alapján szeretnék egy újabb tanítást megfogalmazni a tíz leprás történetéből.

"Amikor meglátta Jézus a tíz leprást, így szólt hozzájuk: Menjetek el, mutassátok meg magatokat a papoknak! És amíg odaértek, megtisztultak".

A második lecke, amit ma a szívetekre akarok helyezni, az így szól, hogy JÁRJATOK HITBEN EGY ÉLETEN ÁT. Jézus Krisztus azt mondja a leprásoknak, hogy "Menjetek és mutassátok meg magatokat a papoknak!". A Mózes harmadik könyve szerint, a papok voltak azok, akik megállapították a leprát. Ha egy seb nagyobb volt 2 centinél, azonnal rámondták, hogy lepra és jaj volt annak az embernek, mert kizárták a családból, az otthonából, a közösségből, és elindult a halál útján. De a papok voltak azok is, akik meg kellett állapítsák, hogyha valaki meggyógyult, és ők engedhették vissza a beteget az emberek közé. Amikor Jézus ezt a tíz leprást odaküldte a papokhoz, ők nem voltak meggyógyulva. Mondhatták volna a leprások: "Miért menjünk? Járjunk potyára? Nincs értelme!". Azonban milyen csodálatos, testvéreim, hogy ez a tíz ember nem így gondolta, sőt, betegen elindultak és elmentek a papok felé, csak azért, mert Jézus ezt mondta nekik.

Drága testvéreim, a Biblia arra tanít minket, hogy a hit hallásból van, mert meg kell halljad azt, amikor Isten szól hozzád, meg kell halljad azt, amikor Isten küld vagy hív téged. Amíg szól hozzád a te mennyei Atyád és te hallod, azt jelenti, hogy nem vagy távol Tőle. Otthon vagy, az atyai ház udvarán. A tékozló fiú olyan messze került az atyától, hogy ő már nem hallotta a hangját, csak a disznók röfögését. De olyan szép a történet ott is, hogy ez az ember hazaindult azért, mert vágyott hallani az atya hangját, mert ott csengett végig a fülébe az atya halk, csendes és szelíd hangja. Ha te ma ezeket a sorokat olvasod, akkor te nem vagy egy tékozló fiú. Tudd meg, hogy neked van Atyád a mennyben és a te Atyád most szól hozzád. Ha így van, ma arra bíztat téged, hogy "Gyere, gyere lépjél egyet, gyere tegyél egy lépést hit által és mond ezt: „Uram, szeretnék én is megtérni hozzád. Atyám, szeretnék én is a te atyai házadnak udvarán, a te házadnak közelében lenni." Ne gondold testvérem, hogy neked erre egyáltalán nincs szükséged, mert – mondod magadban - még voltak ilyen bajok, még voltak ilyen járványok és vírusok, még voltak háborúk.... Igen, ez mind így igaz, hogy valóban voltak még ilyen nehéz napok, de a szomorú az, hogy akkor sem tértek meg emberek és nyomorultabbak voltak a nyomorultaknál.

1665-ben a Londonban a lakosság több, mint 35%-a egy borzasztó pestis járványban elpusztult, de az emberek nem tértek meg, a templomok akkor is üresek maradtak, sőt ellenkezőleg, az mondták: "Úgyis meghalunk, akkor legalább élveztük ki az életet!". És tudjátok mit csináltak? Nagy mulatozásokba, orgiákba kezdtek és borzasztó lehetett látni nagy feldagadt mirigyekkel, nagy fejjel embereket inni, mulatni, táncolni, ezzel a gondolattal, hogy "igyunk, mulassunk, mert úgyis meghalunk". Testvéreim, az emberek nem térhetnek meg addig, ameddig nem értik meg, hogy abból a helyzetből, amiben vannak hit által kell egy lépést tegyenek Isten felé, az az Isten felé, aki ma is hívja őket.

A tíz leprás, igaz, betegek voltak, de mégis elindultak, mert hittek Jézusnak és hit által indultak el, hitték, hogy amíg elérnek a papokhoz, addig meg fognak gyógyulni. És látjátok, ezt jelenti hit által járni az életben, ezt jelenti hit által tenni egy lépést az életben, akkor is, amikor nem látod, hogy hova kell lépni, akkor is, amikor emberileg olyan bizonytalannak tűnik az az út és olyan ismeretlennek, amire Isten hív téged, de akkor is indulj el ma, Jézus szavára, mert Ő mondja "Jöjj, és kövess engem!". Ha azt mondták volna a leprások Jézusnak, hogy "Így nem megyünk!", mit mondhatott volna Jézus nekik? Talán azt, hogy "Akkor maradjatok itt, akkor maradjatok így, ahogy vagytok, élő húscafatok, maradjatok halálra ítélve!". De mivel megtudták tenni ezt a lépést, Jézus megjutalmazta hitüket és út közben, amíg elértek a célig, addig meggyógyultak. A legtöbb ember azt szeretné, hogy Isten segítsen rajta, a legtöbb ember annak örülne, ha Isten megáldaná az életét, de ő maga nem hajlandó egyetlen lépést sem tenni Isten felé. Ha elindulsz Jézus nevében, hidd el, hogy meg fog áldani! Kígyókon fogsz járni és megóv téged ezektől, és célba fog érkezni az életed. Nem hagy magunkra a tenger közepén! Nekünk nem olyan Istenünk van, aki hagyja, hogy a tengernyi baj elsüllyesszen bennünket. Vagy sziklát ad a lábad alá, vagy megtanít repülni, de nem hagy a tengernyi bajban. Ma Isten azt várja tőled, hogy hit által tegyél egy lépést és mutasd meg, hogy te is akarod. Egy anyának, igazából, nem is az a legnehezebb, hogy a melléről leválassza gyermekét, hanem az hogy ne az ágyában szoptassa. Ha mégis oda szoktatta, akkor tudjátok mikor lesz a legnehezebb? Amikor az anya először beteszi a gyereket a saját ágyába és lekapcsolja a villanyt. A gyermek nem hiszi el, nem tudja elhinni, hogy az édesanyja mégis ott van a sötétben. Pedig ott van, pedig ott áll a kiságya mellett. A gyermek fél, mert a sötétség az emberek életében sokszor szörnyeket szül. Meg kell tanuljunk gyermekekként hinni, hinni abban, hogy a sötétség ellenére Isten ott van, mert Ő ilyen. Sokszor azt gondoltad, hogy csak a sötétség vesz körül, pedig Ő is ott van, pedig Ő is ott volt minden sötétségben. Ma, szinte szégyenkezve állunk, amikor azt kérdezi tőlünk, hogy "Te, kicsinyhitű, miért kételkedsz? Én ott voltam! Kicsinyhitű, miért kételkedsz, mert most is ott vagyok!". És ott lesz mindig, mert szeret, és meg akarja őrizni a lábad attól hogy elessél. Tegyél ma egy biztos lépést hit által Isten felé! Tegyél egy lépést hit által a félelmed, a benned levő sötétség felé az Úrral a szívedben! Tegyél egy lépést hit által, és mond el Istennek, hogy "Uram, nekem nincs annyi pénzem, hogy hónapokon keresztül elég legyen. Uram, aggódom a gyermekeim anyagi helyzete miatt is, de hit által ma teszek egy lépést azért, mert Te mondod és én hiszek Neked". A tíz leprás nem kételkedett, hitt és az ő hitüknek komoly jutalma volt. Mire odaértek, valóban meggyógyultak. Jézus volt a megoldás az életükre, azért mert hinni tudtak és tudtak tenni egy lépést Jézus felé.

Januártól, testvéreim, azért imádkozunk a paniti gyülekezetünkben minden vasárnap, hogy Isten minél több embernek az életében adjon egy ilyen első lépést. És testvéreim, azért imádkoztunk hónapokon át, hogy Isten adjon megtisztulást, adjon megtérést a gyülekezetünkbe! Ma gyertek, elcsendesedve imádkozzunk azért, ha az olvasók között van olyan ember, aki még soha eddig egy lépést nem tett Isten felé, akkor legyél te az, aki elindulsz hittel, bátorsággal, mert hallod, hogy Jézus hív téged is. Ha van közöttetek olyan, testvéreim, aki már nagyon rég egyet nem lépett az Úr felé, bár lehet, hogy valamikor te is elindultál, de azóta megálltál, akkor Isten téged is hív, hogy most lépj tovább! Isten hív, hogy fordulj vissza hozzá, és indulj el felé, mert meg akar áldani téged is! Istenünk nevében mondom nektek azt, hogy legyenek áldottak azok, akik ma is Vele járnak. Nem tudtok eleget hálát adni azért a napért, amikor az első lépést megtettétek az Úr felé és azóta is vele jártok. Az Úr áldjon meg titeket, jöjjetek, csendesedjünk el, imádkozzunk, köszönjük meg Istennek, hogy vele járhatunk. Ámen.

Ima: Mennyei Atyánk köszönjük neked, hogy a legnehezebb időkben is élvezhetjük áldásod és jóságod és gondviselésed vesz körül életünk minden napján. Istenünk köszönjük, hogy a tieidre mindenkor gondod van, s gyermekeidről semmilyen körülmények között el el nem feletkezel. Köszönjük, hogy ma hívod azokat is Jézus Krisztusban, akik eddig vonakodtak veled járni, bár nagyon szereted őket is. Köszönjük, hogy szereteteddel szólítod azokat is, akik valahol lemaradtak a hozzád vezető úton, és köszönjük, hogy bíztatod azokat is, akik hűséggel és kitartással futnak a a nehéz napokban is. Köszönjük, hogy fiadban, Jézus Krisztusban szeretsz minket, ezért merünk arra kérni, hogy könyörülj meg rajtunk, add Uram, hogy véget érjen a járvány! Benned bízunk, te vagy egyedüli reményünk! Ámen.