Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk. Zsid. 4,16

Az iskolában, ahol kilenc évig tanítottam, a diákok gyakran léptek be az irodámba egy-egy rövid lelkigondozói beszélgetésre. Egy alkalommal, megszokott módon, bekukkantott az ajtón egy diáklány és tudatta, hogy szeretne valamit megbeszélni velem. Behívtam, leültettem, és hagytam, hogy beszéljen. Egy órát beszélt, kérdezett és válaszolt megállás nélkül. Elmondta, hogy mennyire belefáradt minden nap részegen látni az édesapját, az édeanyját semmi nem érdekli, a testvére a saját kis életét éli, ő pedig tehetetlen és nem látja élete értelmét. Felállt, megköszönte a bizalmas beszélgetést, elmondta, hogy mennyire megkönnyebbült és megígérte, hogy a jövő héten is eljön. Bizalmas beszélgetés? - kérdeztem magamban. Olykor semmi másra nincs szükségünk, csak arra, hogy valaki meghallgasson úgy, ahogy el szeretnénk mondani, anélkül, hogy a szavunkba vágna, vagy kétségbe vonná, amit mondunk. Te kivel folytatod le a bizalmas beszélgétéseidet? Az én életemben sok olyan számomra kedves ember van, aki szívesen meghallgat, de úgy mint az én szerető Istenem, senki. Amikor vele beszélek megszűnik az idő, átjár egy pusztai csend és kinyilik minden kapu a lelkemben. Megtisztulok, feloldozást nyerek, segítséget kapok akkor, amikor arra a legnagyobb szükségem van. Próbáld ki te is testvérem, járulj bizalommal a kegyelem trónusához!