I Thessz, 2,2
Bíztató szavak nehéz napokra
Kedves Testvéreim! Szeretettel köszöntelek titeket ezen az estén is. Kegyelem és békesség néktek a mi Urunktól, az Úr Jézus Krisztustól!
Az elmúlt héten sokszor elhangzott, hogy nehéz napokat élünk, sok problémát okoz nekünk ez a járvány, de úgy érzem, hogy olyan mintha lassan kezdenénk elsülyedni a sötétségben, mintha kezdene eluralkodni rajtunk egy rossz érzés. Még mielőtt ez megtörténne, Isten a szívemre helyezte ezen az estén, hogy emlékeztesselek titeket a problémák, nehézségek múlandó és látszólagos voltára. Ezt nem azért teszem ma este, hogy arra intselek titeket, hogy ne vegyétek komolyan, csak egyszerűen emlékeztetni akarlak titeket arra, hogy minden nehézség múlandó és minden probléma csak látszólagos, és ezt meg is magyarázom ma este nektek.
Pál nagyon szépen beszél a saját szolgálatáról, az ő harcairól és nehézségeiről az I.Thesszalonika 2,2-ben:
„Sőt amint tudjátok, miután előbb szenvedés és bántalmazás ért minket Filippiben, a mi Istenünktől bátorságot kaptunk arra, hogy nyíltan hirdessük nektek Isten evangéliumát sok küzdelemben."
Pál arról beszél, hogy az evangélium hírdetése sok akadályba ütközött, legtöbbször valóságos kudarcnak tűnt, a problémák csak úgy érték egymást. Pál apostol azonban nem így fogta fel, soha nem kudarcként tekintett a nehézségekre, pedig ha megnézzük az apostol életét, azt fogjuk látni, hogy egyik helyen megkövezték, másik helyen börtönbe vetették, a harmadik helyről elkergették. Egy-egy helyen alig hallgatta egy-két ember az apostol szavait. Pál azonban tudta, hogy minden probléma mulandó. Tudta, hogy a kudarcok és a nehézségek áldást és növekedést hoznak. Olyan szépen mondja a 30. Zsoltár: „Este szállást vesz a sírás, reggelre itt az újongás." Ma mikor úgy tűnhet, hogy a járvány a legnagyobb problémánk, mert ezekben a napokban másra gondolni sem tudunk, szeretnélek megtanítani titeket 3 dologra, ami a problámák eredetét, természetét illeti.
Az első dolog, amit szeretném, ha tudnátok: a problémák nem jelentenek végállomást. Bármilyen nagy legyen az a probléma, bármilyen riadalmat és félelmet is okozzon, Isten emlékeztet minket arra, hogy a problémák nem jelentenek és nem jelenthetnek végállomást. Akinek Krisztusban megújult élete van, az nem rogyhat le egy előtte tornyosuló probléma előtt. Kell legyen bennünk élni akarás, még a halál szájában is. Olyan szépen mondja Mikeás próféta, hogy: „Ne örülj bajomnak ellenségem, mert ha elestem is, fölkelek, ha sötétségben lakom is, az Úr az én világosságom." Úgy gondolom, hogy a hívők kell legyenek a világon a legoptimistább, a legreménykedőbb emberek. Nem lehet a Biblia szerint élni és közben együtt jajgatni a hitetlenekkel. A Példabeszédek könyve 24. része olyan szépen bíztat bennünket: „Mert ha hétszer elesik is az igaz, mégis felkel, de a bűnösök elbuknak a bajban." Nem végállomás tehát egy probléma. Tudnunk kell, hogy ezzel nem ért véget a világ! Ez egy olyan nehézség, amit Istennel meg lehet harcolni! Istentől el lehet kérni imádság által az erőt és a kitartást.
A második dolog, amit szeretnék megtanítani ma nektek, hogy a problémák, a csődök és a kudarcok, olyanok mint a sikerhez szükséges trágya. Tavasszal itt Panitban is mindenki kihordja a trágyát az udvaráról a mezőre, hiszen ha nem tenné, büdös lenne az udvaron, hát még a házban. De látjátok, ilyenek a problémák is, ha ott tartjátok a házban, ha ott tartjátok a szívetekben, akkor nem tudtok megszabadulni tőle és előbb-utóbb megmérgezi egész valótokat. De ha kihordjátok az életetekből, ha imádság által megszabadultok tőle, akkor ezek a problémák igazi segítséget jelentenek majd az elkövetkezendő áldások elnyerésében. A trágya a mezőn gazdag termést hoz a gazdának, az udvarán pedig valóságos bűzforrás. Ha most úgy látod, hogy közelít a nehézség, akkor tanuld meg, drága testvérem, integrálni a problémákat, tanuld meg hasznosítani az életedben, építsd be az életedbe ezeket a nehéz napokat, és tanulj belőlük! Ezek fogják táplálni életek következő áldásait. Milyen fontos az, hogy hogyan viszonyulsz ezekhez a gondokhoz az életedben.
A harmadik dolog, amit szeretnék a problémák természetéről megtanítani nektek, az az testvéreim, hogy Isten megenged nagy problémákat, nagy kudarcokat az életünkben, és ezt azért teszi, hogy próbára tegyen minket. Néha megengedi azt, hogy beleüsd a fejed a gerendába, néha megengedi azt is, hogy kétségbeessél és sírjál! Isten megengedi, hogy pénz nélkül maradj, sokszor megrázza az egészségedet, máskor hozzányúl az örömeidhez, de tudod mit mond a Biblia? Azt mondja az Apostolok cselekedeteiről írott könyv, hogy: „Sok nyomoruságon át kell bejutnunk az Isten országába". A próbatételek is Istentől vannak, és álljuk ki ezeket a próbákat Istenhez méltó módon.
Egy példával szeretném ma este zárni ezt a rövid tanítást. Azt olvastam, hogy 100 évvel ezelőtt Beninben, - ez egy Afrikai ország - volt egy misszionárius házaspár: John Hardly és a felesége Sophie, mind a ketten orvosok voltak. A benini kis településen korházat építettek és zsilettel vágták ki a gennyes hólyagokat az emberek testésől. Egy idő után korházat építettek, mellé pedig egy kápolnát . Furcsa módon a kórház megtelt, de a kápolna üres maradt 9 évig. Minden vasárnap John prédikált, felállt a szószékre, de csak a felesége hallgatta, aztán a felesége énekelt és ő hallgatta. Ez az idő alatt, ott halt meg egy 8 éves gyermekük. Senki nem segített nekik. Elől ment Sophie, John a hátán vitte utána a kis koporsót. Így ballagtak a temető felé, amikor egyszercsak valaki megfogta a koporsót és megemelte a végét. John sírni kezdett, a felesége leroggyot és zokogva mondta: „9 év után, az első segítő kéz!" A négerek elkezdtek kiabálni és ezt mondogatták: Gyertek nézzétek meg, hogy a fehér ember ugyanúgy sír mint mi, ugyanúgy kiabál fájdalmában, mint mi! John Hardly azt írja a beszámolójában, hogy „azon az estén megtelt a kápolna, mert elkezdtünk sírni fájdalmunkban, ezért Isten válaszolt nekünk. Ha nem halt volna meg a fiam soha nem telt volna meg ez a kápolna és soha nem tértek volna meg emberek. Több százan fordultak a fiam halála által az Úrhoz."
Testvéreim, Isten azt akarja, hogy legyetek egy példa a hitetleneknek a nehézség idején. Isten azt akarja, hogy adj hálát neki a nehézségekért is! Isten óvjon és őrizzen meg attól a naptól, amikor minden tökéletes lesz, mert azon a napon elfelejtesz imádkozni és azt sem fogod tudni, hogy hol kell kinyitni a templomajtót. A problémák, azt mondtam nektek, hogy múlandóak és látszólagosak. A problémák csak jönnek és mennek. Az eddigi életed során hány problémával találkoztál? Hány problémával kellett megküzdjél csak a személyes életedben? Hány próbával kellett szembenézzen és hány nehéz nappal a családban? De hol vannak ma azok a problémák? A problémák jönnek és mennek, mert mulandóak és látszólagosak, de Isten örök, Isten marad mindörökké az életünkben! Biztosak lehetünk abban, hogy Istennek célja van ezekkel a problémákkal. Higyjétek el, hogy holnap jobb lesz. Higyjétek el, hogy elmúlik ez a járvány is, és újból kisüt a nap. Bár tapasztalatból mondom, hogy mindig mielőtt a nap feljönne, akkor a legnagyobb a sötétség.
Kívánom nektek, hogy ma tudjatok elcsendesedni, tudjátok Istennek megköszönni a próbatételeket, tudjátok megköszönni a nehéz napokat, a problémákat, azokat amelyek voltak és elmúltak, és azokat is amelyek most vannak. És testvéreim legyünk felkészülve arra, hogy még lesznek próbatételek, de Isten örök, Isten marad, és Ő nem feledkezik meg rólunk.
Ma este keressétek meg a 451. számú dicséretünket, olyan szép ez az ének, sokunk szívéhez közel áll: „Te vagy napvilágom, Te vagy énekem, Téged várlak, Jézus, kínos éjeken. Oszlasd el a homályt, űzd el a bánatot, ragyogjon fel rajtam szép fényes napot." Ámen.
Mennyei Édes Atyánk, köszönjük neked, hogy vagy nekünk, és köszönjük, hogy az életnek nincs egy olyan helyzete, amelyben ne tudnánk dicsérni Téged, nincs olyan mélység ahonnan ne tudnánk kiálltani Tehozzád. Urunk köszönjük, hogy minden alkalommal meghallgatsz. Istenünk, neked van vígasztaló szavad számunkra, de köszönjük, hogy a Te ígéd olykor int is, figyelmeztet és tanít bennünket. Urunk bocsásd meg nekünk, hogyha olyan könnyen elveszítjük a fejünket, ha olyan hamar eluralkodnak a gondok, ha olyan hamar kétségbeesünk, ha olyan hamar félni kezdünk. Urunk arra kérünk Téged, hogy taníts bennünket Hozzád jönni a félelmünkkel. Urunk taníts minket elrejtőzni a Te gondviselésedben és jóságodban, tudva azt, hogy semmi és senki nem árthat nekünk a Te tudtodon kívül. Urunk, bocsásd meg, ha olyan sokszor felnagyítottuk a problémát az életünkben, ha olyan sokszor eltúloztuk mindazt, ami velünk történt, ami körülvett minket. Urunk, köszönjük neked, hogy Te tanítasz bennünket ma, hogy nem állhatunk meg egy probléma előtt, hanem Istenünk arra kérünk, hogy told el a mi utunkból. Téged kérünk most is, hogy győzd le ezt a járványt. Te uralkodjál felette, mert Neked van hatalmad rá Uram. Neked egy szavadba kerül ez csupán, mert előtted semmi sem lehetetlen. Istenünk, köszönjük neked, hogy tanítasz arra, hogy ne féljünk a nehézségektől, mert a nehézségekben is ott vagy, Te ott vagy a könnyek között is, Te ott vagy amikor leroggynak és elkeserednek emberek. És Urunk, köszönjük, hogy Te azt mondod nekünk, hogy a mai nehézségünk az a holnapi napnak lehet az áldása. Így kérünk Istenünk, hogy Te taníts minket így kezelni a problémáinkat, a gondjainkat, és Urunk taníts meg arra is, hogy a Te kezedből tudjuk elvenni a próbatételeket, a nehéz napokat. Urunk, szeretnénk megállni hűséggel, becsülettel, minden szégyenkezés nélkül, a legnehezebb napokban is. Erősíts meg hitünkben, Istenünk, erősítsd meg azokat, akik félnek, akiknek a szívük reszket. Urunk, imádkozunk az öregeinkért. Imádkozunk azokért is, akik ezekben a napokban lehet gondtalanok és vakmerők. Urunk, kérünk, hogy tedd őket is felelőssé embertársaikért, azokért akik körülveszik őket. És így kérünk Istenünk, hogy te kísérj életünknek minden napján. Az Úr Jézus Krisztus nevében kérünk, hogy hallgass meg minket. Ámen.
A kegyelem legyen mindazokkal, akik soha el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, az Úr Jézus Krisztust. Ámen.