Lukács 17, 15-19

Bíztató és intő szavak nehéz napokra

A tíz leprás történetét magyaráztam az előző két áhítatban. Eddig két tanítást fogalmaztam meg nektek. Az egyik lecke arról szólt, hogy tanuljátok meg, hogy a nehézségek idején kihez kell, kihez érdemes menni. Másodszor, tanuljatok meg hit által járni mindenekben! Ma ugyanonnan, a Lukács 17, 15-19-ből olvasom nektek Isten igéjét:

“Egyikük pedig, amikor látta, hogy meggyógyult, visszatért, és fennhangon dicsőítette Istent. Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki. Ez pedig samáriai volt. Megszólalt Jézus, és ezt kérdezte: Vajon nem tízen tisztultak-e meg? Hol van a többi kilenc? Nem akadt más, aki visszatért volna, hogy dicsőítse Istent, csak ez az idegen? És ezt mondta az Úr: Kelj fel és menj el, a hited megtartott téged.”

Testvéreim, a harmadik dolog, amit ma szeretnék megtanítani nektek az az, hogy TANULJATOK MEG VISSZATÉRNI JÉZUSHOZ, AMIKOR JÓT TETT VELETEK. Milyen hamar elfeledkezünk az Úrról! Sokszor kiáltunk, imádkozunk és annyira várjuk, hogy segítsen meg Isten bennünket, de amikor megsegít, akkor legfeljebb egy-két szóban megköszönjük neki, de másnap már alábbhagy a tűz, aztán jönnek más gondok, más problémák és már elfeledkezünk az Úrról. A tíz leprás miután meggyógyult, képzeljétek el, hogy milyen örömmel futott mindegyik a maga dolgára, feleségéhez, a munkahelyére, a vállalkozásába, a földeket megnézni. Azonban a történet azt mondja, hogy a tízből egy ember, egy idegen, egy samaritánus, ő egyedül visszament Jézushoz. És tudod miért? Mert ő samáriai volt és nem volt papja a zsidók között. Ő nem kapott igazolást a papoktól arról, hogy meggyógyult. Fogta magát és visszament ahhoz , Aki őt meggyógyította. Neki Jézus lett a papja! Testvéreim, egyszer próbáltam kiönteni a lelkem egy szolgatársamnak és miközben beszéltem vele, arra emlékszem, hogy százszor megnézte a telefonját, belepötyögött valamit, letette, újból fölvette, közben szólt, hogy mondhatom nyugodtan, mert figyel, és miközben ott ültem és kiöntöttem a lelkem, azon gondolkodtam magamban, hogy én mit keresek itt, nekem nincs Istenem, nekem nincs Krisztusom , aki előtt kiöntsem a lelkemet? Azt kérdeztem magamtól, hogy te kitől vársz segítséget, emberektől? Kilencen megelégedtek egy papírral, amit egy ember adott nekik, de a tízből egy visszatért Jézushoz. Ne emberektől várjatok segítséget ezekben a nehéz napokban, ne a Facebookra tegyétek ki a bánatotokat, hanem menjetek a forráshoz. Nagyon hálás vagyok azért, hogy elolvassátok, meghallgatjátok a szolgálataimat, de ne tőlem várjátok a segítséget, henem menjetek Jézushoz, mert Jézus a forrás! Most nem aranyszájú Szent Jánosokra van szükségünk, hanem egyedül Jézusra, mert egyedül Ő a megoldás! Nem az emberek, hanem Jézus tud segíteni rajtunk. Most sokan sokmindenben keresik a segítséget. Van aki a rendszerben, van aki a matrac alatt lévő pénzben, a gyógyszerekben, az egészségügyben. A samaritánus Jézushoz tért vissza. Mintha azt mondta volna, hogy nekem nem kellenek a papok, nekem nem kell valamiféle vallásos máz, nekem Jézus kell, aki meggyógyított és visszahozott a halálból. Vannak egyházak és vannak emberek és közöttünk is vannak testvérek, akik mindig csak a templomban tudtak imádkozni, de ott is úgy, ha a pap imádkozott és ők mondták utána . Az Úr legyen áldott és köszönöm Istennek, hogy akik elfogadtuk a kegyelmet, nekünk megvan az a szabadságunk, hogy bárhol tudunk szabadon imádkozni és ahol megjelenünk ott ott van az Isten háza. Ha te életedben testvérem ez nem így van, akkor itt az ideje, hogy tanulj meg a saját szavaiddal imádkozni és Bibliát olvasni. Hova akartok segítségért menni? Kinek akartok hálát adni, ha nem Jézusnak? Isten jósága kiárad a jókra is és a gonoszokra is, de a jók azok, akik visszamennek és megköszönik Istennek. A jó azt mondja, hogy “köszönöm Uram neked, hálás vagyok, megsegítettél és megtartottál a mélységek mélységében is”. A rossz azt fogja mondani, hogy “megúsztam, szerencsém volt”. Egy Várad melletti gyümölcsös tulajdonosáról hallottam egy történetet, amit egy lelkipásztor mesélt el. Ez a gyümölcstermesztő hónapokon keresztül rendszeresen járt templomba, minden istentiszteleten ott volt, imádkozott, igét hallgatott. Aztán egy idő után egyszerűen csak eltűnt. Több év után találkozott vele a lelkipásztor, és megjegyezte, hogy már nagyon rég nem látta a templomban. A válasz nagyon határozottan érkezett: “többet nem is fog látni tiszteletes úr”! A lelkész szerényen megkérdezte: “miben tévedtünk ekkorát?” Akkor az az ember kitőrt és azt mondta: “milyen Isten az, akihez hónapokon át imádkozom és amikor eljön a tavasz, miután minden pénzem belefektetem a gyümölcsösbe, amikor a legszebb virágok voltak a fákon és amikor a legígéretesebb volt mindaz ami mutatkozott, egy éjszaka alatt ez az Isten megfagylalta az egészet! Milyen Isten az, aki tönkreteszi minden munkámat?” A lelkipásztor nem is tudta hirtelen mit mondjon, de aztán ezt válaszolta: fiam, a fagy nem jó a barackoknak, de jó a hívőknek, mert Isten fagyok által akar tanítani és növelni minket. A fagyot Isten nem a barackoknak küldte, hanem neked, de te ezt nem értetted meg. Isten Jézus Krisztus vére által nem arra kötött szövetséget, hogy növelni fogja a barackokat, hanem arra, hogy növelni fog téged a hitben, minden áron és minden eszközzel! Nem értetted meg, hogy Isten téged akart növelni, mert a mi Istenünk nem a barckoknak az Istene, hanem az embereké. Isten téged keresett a fagyban és nem a barackokat. A fáknak lehullt a virágjuk, de neked a fagyban lehullt a hited.

Hogy van ez testvéreim, ha bármi történik, ha jön a nehézség akkor rögtön évekre elfutunk, kísértödünk és Istent hibáztatjuk? Ha ma úgy döntesz, hogy Jézushoz mész, akkor tudd meg, hogy ott leborulhatsz előtte és hálát adhatsz neki a fagyokért is, a veszteségekért is, a károkért is, mindenért amivel Isten növelni akart téged. Akik a nehézségben Jézushoz mentek, végül a lába előtt lerogyva köszönték meg neki, hogy megyógyította őket.

Egyszer a 90-es évek elején már elég késő volt, sötétedésre állt a nap, és én két órát stoppoltam Bulzon. A Lesi-tóhoz akartam menni a táborhelyre és visszaemlékszem, hogy ott könyörögtem az Úrnak, hogy ne hagyjon a sötétben, mert azon a helyen minden olyan puszta és elhagyatott volt. Aztán egyszer csak jött egy ARO és felvett. Arra emlékszem, hogy büdös, koszos volt és arra is emlékszem, hogy egy borzasztóan trágár beszédű sofőr vezette. Most az is eszembe jut, hogy amikor leszálltam a Lesi-tó végénél, szinte a kezét is megcsókoltam a sofőrnek. Eltelt egy pár év és a saját autómmal mentem a családommal és azon a helyen Isten eszembe jutatta ezt a történetet, de még eszembe juttatott valamit. Én akkor neki azt az ARO-t nem köszöntem meg! Mert megköszönünk mindent embereknek, megköszönünk mindent az egyháznak, a papoknak, a főnököknek, az orvosoknak, de nem köszönjük meg Neki, Krisztusnak, aki mindenek mögött van! Ő, Krisztus marad mindig utoljára, pedig Ő küldi az embert, Ő küldi időben a pénzt, Ő küldi időben a segítséget, a gyógyszert, a gyógyulást és a reményt .

Testvéreim most boruljatok le és köszönjetek meg mindent Istennek. A samaritánus is ezt tette, azt mondta Jézusnak : Drága Jézusom, én egy istentelen, pogány, hitetlen samaritánus vagyok. Én nem tudom, hogy ti zsidók, hogy imádkoztok, de engedd meg, hogy csak ennyit mondjak el neked: köszönöm, köszönöm hogy meggyógyítottál engem is! Fordulj Jézushoz és köszönd meg neki az életet, mert testvérem, ma a hálátlanság sokkal nagyobb betegség, mint a koronavírus. Ha Jézus jót tett veled, menj vissza és köszönd meg NEKI! Ámen.

IMA: Mennyei édes Atyánk, köszönjük neked, hogy arra hívsz minket, hogy térjünk vissza hozzád! Istenünk, annyi jóval áldottál meg az életben, hogy már arról is elfeledkeztünk, hogy minden jó Tőled van. Jézusunk, bocsásd meg, hogy hálátalan volt az életünk. Bocsásd meg, ha nem én voltam az, aki visszament és megköszönte neked a családot, a gyermekeket, a munkahelyet, a mindennapi kenyeret, a ruhát, a kirándulásokat, a nyaralásokat. Urunk kérünk, hogy fordítsd a szívünket Tehozzád és tegyél bennünket hálássá. Istenünk bocsásd meg, ha ezt eddig nem láttuk, hogyha annyi minden természetes volt és magától érthetődő. Köszönjük, hogy most rá döbbentesz arra, hogy itt minden kegyelem! Minden jó és tökéletes ajándék onnan Tőled, felülről száll alá a világosság Atyjától. Köszönjük jóságodat, köszönjük a Te szeretetedet, köszönjük, hogy akkor is öntözted földjeinket, amikor hálátlanok voltunk. Istenünk köszönjük, hogy akkor is tettél kenyeret az asztalunkra amikor meg se köszöntük Neked. Úr Jézus legyél azokkal akik félelmek és aggodalmak közepette vannak. Istenünk, szabadíts meg ettől a járványtól és hozd el a napot amikor népet ismét a te házadban örvendezhet! Köszönjük, hogy a tieid vagyunk, hogy Jézus Krisztusban megváltottál és tudjuk, hogy nagyon nagyon szeretsz minket! ÁMEN

A kegyelem legyen mindazokkal akik soha el nem múló szeretettel szeretik a mi Urunkat, az Úr Jézus Krisztust! ÁMEN