Ézs. 26, 3-4

Szeretett testvéreim az Úrban, köszöntelek titeket ezen a hétfő estén! Egy olyan hétfői nap után, amit nem kezdhettünk megszokott módon, istentisztelettel. Lehet hogy már nagyon rég volt, vagy egyáltalán nem is volt olyan, hogy hétfő reggel ne szóljon a harang... Egy olyan nap után szólok hozzátok, amikor mindenki bizonytalan, és a faluban is egyre többen maradnak kapun belül. Az időseink közül többen meg vannak rémülve, diakonisszáink mondták, hogy félnek még őket is fogadni. Sokakat átjárnak a televíziós hírek, mindazt amit látunk Olaszországban, és hatással vannak ránk azok az intézkedések is, amelyek, egyre szigorúbbak kezdenek lenni.
Drága testvéreim, azt ígértem nektek vasárnap, hogy indítok egy sorozatot a hétköznapokban. Minden nap feltöltünk egy áhitatot, a honlapra, és ez a sorozat azt szeretném, ha egy olyan bátorítás lenne, amit főleg nehéz napokban tudtok használni. Nehéz napokban bíztatást, támogatást adnak majd nektek, különösképpen azért, hogy ne féljetek, ne essetek az aggódalmaskodásnak, a hitetlenkedésnek és a félelemnek bűnébe, mert a mi Istenünk egy hatalmas, erős és megtartó Isten és nincs okunk félni semmitől!
A mai nap az Ézsaiás kőnyve 26. részéből szeretnék egy bátorító és bíztató igét helyezni a szívetekre. Ez az ige az Ézsaiás 26. részében van megírva, a 3. és a 4. versben, így hangzik:

"Akinek szíve rád támaszkodik, azt megőrzöd teljes békében, mert benned bízik. Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk, mindörökké!"

Drága testvéreim, olyan időket élünk, amiket eddig nem éltünk. Azok is akik jártunk vagy nem jártunk templomba, azok is akik imádkozunk vagy nem imádkozunk, most ugyanazzal a problémával találjuk szemben magunkat. A probléma ugyanaz, de minden ember más. Minden embernek a hozzáállása is más és más ahhoz, ami vele és körülötte történik.
Olyan jó látni itt az igében azt, hogy Istennek mindig és minden helyzetben voltak gyermekei, akik keresték, hogy úgy lássák és úgy éljék meg a nehézségeket, ahogyan Isten igéje arra tanít. De mi van a többiekkel? Mi van azokkal, akik most lehet, hogy hit nélkül nézik mindazt, ami történik körülöttük a világban?
Visszaemlékszem egy lelkipásztor egyszer elmesélte egy evangélizáció kapcsán, hogy az első sorban ülőktől sorra megkérdezte, hogy hisznek-e Istenben? Nehéz idők voltak akkor is! Az elsőtől megkérdezve, hogy hisz-e Istenben? - azt mondta, hogy „hiszek”! A második is azt mondta, a harmadik is, hiszek, hiszek Istenben! A negyedik azt mondta keményen és dacosan: „én nem hiszek! Én nem hiszek Istenben sem, én nem hiszek abban, hogy van Mennyország! Én nem hiszek abban sem hogy van pokol! Akkor a lelkipásztor ezt mondta: nem baj, majd amikor ott leszel, akkor hinni fogod!
Akik ezekben a nehéz napokban nem tudnak Istenhez fordulni, akik nem tudnak hinni Isten gondviselésében, azok csak önmagukban tudnak bízni. Vakmerőségükben bíznak és abban, hogy velük nem történhet semmi, vagy abban, hogy velük az a rossz, ami másokkal történik soha nem történhet meg. Testvéreim, olyan nehéz lesz majd látni, - már láttunk ilyet - amikor a hitetlen ember előtt egyszer csak valósággá válik, az amit nem hitt. Amikor Isten egyszer csak megmutatja azt, amiről eddig azt gondolta, hogy soha nem fog közel kerülni hozzá. Megjegyzem, hogy amikor a koronavírus még csak Kínában tombolt, akkor sokan a hívők közül is ugyanígy gondolkodtunk. Attól tartok, hogy látni fogunk majd embereket egyből kétségbeesni, sírni, és a fejüket elveszíteni. Egyesek hittel, Istenhez fordulva és imádságos szívvel állnak majd sziklaszilárdan, mások pedig hitetlenül, önmagukban bízva akarnak megbirkózni ezekkel a napokkal.

Milyen szép az az út, amit Isten igéje mutat ma nekünk. Mennyire más a bibliai út. Azt mondja az Úr, hogy: „akinek a szíve rá támaszkodik”. Testvéreim, a szív, a Biblia szerint az életnek a központja, ahonnan kiindul az élet. Az mondja az ige, hogy az ember szívének szüksége van arra, hogy valakire támaszkodjon. Olyan csodálatos az, hogy Isten így teremtett meg bennünket, hogy valakire támaszkodni kell, hogy magunktól nem tudunk megbirkózni nehézségekkel, gondokkal, problémákkal, nehéz napokkal. Valakire támaszkodnia kell, a szívnek! Ha Isten így alkotott meg bennünket, akkor egészen biztos, hogy önmagát adta nekünk támaszként! Ezért mondja a zsoltáros is, hogy Isten a mi jobb kezünk felől van, hogy jöjjünk bizalommal, hogy támaszkodjunk Rá a nehéz napokban. És máris meg kell kérdezzelek titeket, hogy most amikor annyi hír vesz körül, amikor annyi rémséget hallunk, Testvérem, te kire támaszkodsz? Kiben hiszel? Ki az, aki reménységet ad neked? Ki az, aki el tudja venni a félelmeidet? Kire támaszkodik a te szíved? Isten pontosan tudja, hogy miért mondja, hogy rá kell támaszkodjunk. Olyan könnyen elgyengülünk, Isten nélkül olyan hamar elfogja a szívünket a kétségeskedés. Tudja Isten, hogy szükségünk van arra, hogy valakire támaszkodjunk. Sokszor eszünkbe juthatnának idős szüleink, akik a maguk gyengeségében karon fogják a gyermeküket, rájuk támaszkodnak. Istenünk karjára épp így rá tudunk támaszkodni, bele tudunk kapaszkodni!
Azt mondja az ige, hogy: akinek a szíve rá támaszkodik, azt megőrzi teljes békében az Úr, mert benne bízik. Ha egy kapaszkodót megfogunk, azért tesszük, mert bízunk abban, hogy megtart. Drága Testvéreim, Isten lesz a mi kapaszkodónk ezekben a nehéz napokban! Mi nem kell féljünk, Isten keze nem hagy el minket! Az Úr számtalanszor emlékeztetett az ő igéjében arra, hogy ő nem egy hitszegő Isten! Ő megtartja szövetségét! Nem hagyta ott népét, sem az egyiptomi fogságban, sem a pusztában, nem hagyta őket Babilonban sem, és Krisztus sem hagyott minket magunkra ebben a világban, hanem elküldte az ő Szentlelkét, hogy érezzük és éljük meg, hogy minden napon velünk van a világ végezetéig! Aki bele tud kapaszkodni ebbe az erős kézbe, annak a szíve megnyugszik! Annak a lelkében békesség lesz, mert tudhatja, hogy semmi nincs Isten tudtán, és az ő gondviselésén kívül. Azt mondja az ige tehát, hogy erre a hitre, erre a bizalomra van szükségünk, hogy a lelkünk minden nap megnyugodjék. Akkor is majd amikor ennél sokkal durvább szigorítások következnek, akkor is, amikor lehet, hogy majd meg fognak halni emberek a járvány miatt. Testvéreim, tudjuk azt, hogy a mi hitünk erről szól, hogy a mi szivunk Rá támaszkodott és Isten békességet és megtartatást tud adni nekünk!
Olyan szépen mondja Ézsaiás próféta: mi az Úrban bízunk mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk mindörökké! Van aki tudja, és boldog. Van aki egyszerűen minden félelmét az Úrba tudja helyezni, minden aggodalmaskodását le tudja tenni és boldog, hogy Isten kezében van az élete! Tudom, hogy ma vannak olyanok is közöttünk, akik csak most fognak észbe kapni, most fog eszükbe jutni, hogy Isten eddig nem volt jelen életükben. Sokan most fognak rádöbbenni, hogy nem építették életünket Krisztusra, hanem múlandó doldok után futkostak! Testvéreim, tudom azt is, hogy vannak olyanok, akik most észbe kapva, vissza fognak térni az Úrhoz, akik újból keresni fogják az Isten közelségét, az Ő oltalmát! Ne felejtsétek el, ti, akik most lehet, hogy távol vagytok az Úrtól, hogy szeret titeket, és hazavárja tékozló fiait! Krisztus értetek is meghalt, és kész megbocsátani! Hív, hogy jöjjetek az ő szárnyainak oltalma alá! Sajnálattal kell tudomásul vegyem, hogy lesznek közöttünk olyanok is, akik nem tudják és nem értik azt, hogy mit jelent szívünkkel Istenre támaszkodni. Lesznek, akik nem fogják megtudni soha, mit jelent, hogy Istennél van békesség, hogy Krisztus a kőszikla életünk számára, és a legnagyobb viharban is megtud tartani minket. Lesz, aki most sem fog megtérni! Kívánom, hogy ne tartozz ezek közé!

Testvéreim, kérlek titeket, ha a ti szívetek kemény, ha úgy érzitek, hogy nektek még mindig nincs szükségetek semmiféle támaszra, akkor ne várjátok meg azt a napot, amikor Isten megítél titeket, hanem keressétek az Urat most, amíg megtalálható! Vegyétek elő a Szentírásotokat, üljetek le a családdal, olvassátok együtt, kulcsoljátok össze a kezetek úgy, ahogy soha nem kulcsoltátok még össze! És ha nem érted, hogy kicsoda Isten számodra, hogy micsoda erő, hogy milyen biztos alap lehet az életed számára, akkor kérd őt, hogy „Uram tárd fel magad előttem is, Uram mutasd meg a te szeretetedet, mutasd meg a te békességedet nekem is, és töltsd meg az én szívemet, lelkemet is nyugalmaddal. Uram add, hogy én is tudjak hinni benned!” Testvéreim, aki keres, az talál, aki hittel kér Istentől, az kapni fog! Megnyílnak a lelki szemeid és látni fogod a láthatatlant!

Testvéreim azt mondtam nektek, hogy vannak, akik majd Istenre támaszkodva harcolnak majd ezekkel a nehéz napokkal, és vannak, akik hitetlenül, Isten nélkül. Arra kérlek titeket, hogy ha bárki most ezt úgy olvassa, hogy az ő szívében nincs hit, ne nyugodjon bele, hanem keresse az Urat, keresse szüntelen, mert Isten megmutatja az ő szeretetét, jóságát minden bűnösnek, aki őt keresi!
Így kívánok nektek nyugodtságot, higgadtságot, így kívánom azt, hogy legyen éhségetek és szomjúságotok minden nap Isten igéje után! Ne felejtsétek el, hogy csak az imádságban nyugszik meg az embernek lelke! Ámen!
Gyertek ezért Testvéreim, elcsendesedve, röviden imádkozzunk:

Mennyei Édes Atyánk, arra kérünk téged, hogy könyörülj meg rajtunk! Könyörülj meg ezen a világon! Istenünk, tudjuk, hogy vétkeztünk és méltók vagyunk a te bűntetésedre, de arra kérünk, hogy legyél kegyelmes, és legyél irgalmas hozzánk! Urunk, kérünk téged, hogy takarj be a te szárnyaidnak oltalmával! Adj hitet, adj megtartatást nekünk, és Urunk adj vágyakozást arra, hogy hozzád meneküljünk! Jézusunk, kiáltunk hozzád kegyelemért! Kiáltunk hozzád irgalomért, a te szeretetedért, hogy valóban megérezzük azt, hogy velünk vagy minden napon a világ végezetéig! Jézusunk kérünk téged, hogy te adj gyógyulást, Urunk, te adj bölcsességet ennek a világnak ezekben a nehéz napokban! És kérünk, hogy Szentlelked által éreztesd meg velünk életünk minden napján, hogy nem vagyunk magunkra hagyva. Te itt vagy velünk! Drága Atyánk, legyen áldott a te szent neved, azért, hogy Jézus Krisztusban meghallgatsz. Ámen!
Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme, Istennek szeretete és a Szentlélek Közössége legyen veletek! Ámen!

Az áhítatot begépelte Farkas Beáta