Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amelylyel ti mértek. Lk. 6,38

Nemrégiben egy külföldi riporter csodálkozva vallatott arról, hogy hogyan lehetséges az, hogy még van olyan gyülekezet amelyik szinte teljes mértékben képes adakozásból eltartani az alkalmazottakat és fenntartani a gyülekezeti infrastruktúrát? A válaszom rövid volt és gyors: ez csak ott lehetséges ahol az emberek hálaadással adakoznak Istennek, mert az adakozás egy örömteli válasz Krisztus megváltó munkájára. Akinek az élete Krisztusban megújult, nem az aprópénzt számolgatja, hanem megtisztelve érzi magát azért, hogy viszonzásképpen az evangélium ügyét adomámyaival előbbre mozdíthatja. Az újjászületett ember tudja, hogy az adományokra nem a lelkipásztornak, nem a presbitériumnak vagy a gondnoknak van szüksége, hanem minden arra tekint, hogy az igehírdetés fenntartassék. Az ige pedig minden hívő számára a „ mindennapi élő kenyér", amely feltölt és erőt ad.

Az adakozás a hívő embert nem szegényíti meg, ellenkezlőleg, „jó, megnyomott, megrázott, megtetézett mértékkel" kapjuk vissza Istentől. Az aranyszabály itt is érvényes: „amilyen mértékkel ti mértek, olyan mértékkel mérnek viszonzásul nektek." Ha fösvény és magadnak való vagy, ne várj nagy áldásokat, mert azok arányosan érkeznek az általad felkínált áldásokkal. Csak ha kipróbálod, akkor fogsz meggyőződni arról, hogy ez nem emberi beszéd, ezeket a dolgokat valóban Isten irányítja. Ezen a héten legalább egyszer tapasztald meg, hogy jobb adni, mint kapni!